2017. május 28., vasárnap

II./15.fejezet: Mint egy királynő

Sziasztok lelkek❤

Megjötteeem xd Na jó ez fura volt..
Szóval itt is lenne, ahogy ígértem, a hónapok óta várt különkiadás :D
A fejezet alján még egy hosszabb részben valamiket el szeretnék majd mondani Nektek, de előbb jó olvasást a fejezethez! 💋



Fotó 
 15.Mint egy királynő


 ~ Sarah ~  

- Készen vagy életem? - jött be a szobaajtón Harry.
- Igen, azt hiszem mindent bepakoltam. - mosolyogtam rá, majd magamhoz vettem a táskámat és az utazótáska felé léptem, de Harry megállított.
- Majd én viszem! Ne emelj semmit, nehogy bajotok legyen. - mondta, majd felkapta a táskát és egy puszit adott a számra. - Azt nem élném túl.
- Semmi baj nem lesz, ha felemelek egy kis súlyú akármit életem, de oké.
- Nem szeretnék erről vitát nyitni. - nézett rám smaragdzöld kiskutya tekintetével.
- Én se. - karjánál fogva megállítottam, mire rám nézett én pedig megcsókoltam. Egy másodperc sem telt el, mire éreztem, hogy viszonozza. Ledobta maga mellé az utazó táskát, és egészen finoman a falnak nyomott. Mély, férfias morgás hagyta el a száját mielőtt elhúzódott volna tőlem.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi. - mondta, majd puszit adott a homlokomra. - Csak meg kell szoknom, hogy innentől kezdve kb. 9 hónapig semmi hancúrozás. - biggyesztette le tökéletes ajkait.
- Hogy fogod kibírni? - cukkoltam.
- Ahj ne is mondd, máris elvonási tüneteim vannak. - mondta, mire hangosan felnevettem. - Ó és ezt te még viccesnek is találod? Na várj csak, 9 hónapig gyűjtöm az ilyen szenyaságaidat aztán ha megszületett a trónörökös, rád zúdítom az egészet.
- Már alig várom. - mondtam, és ismét megcsókoltam.
- Hm... már nem azért...hogy...zavarna...a dolog...de...mennyi az idő?
- Ó basszus! Le fogjuk késni a gépet! - szakadt fel belőlem.
- Nem fogjuk. Kiviszem a csomagokat, elhozod a tárcám és bezársz?
- Ahha. - mondtam Harry hátának, majd felkaptam a tárcáját az előszobában lévő cipős polcról, majd bezártam az ajtót és rekordsebességgel vágtattam a kocsihoz. - Mehetünk. - vigyorogtam rá, mire ő elnevette magát és elindította a kocsit.


~ Harry ~


- Elhitted volna, hogy elérjük? - kérdezte Sarrie.
- Őszintén? - kérdeztem vissza. - Nem. - nevettem el magam, majd leültem Sarah mellé. A gép lassan felszáll, szóval a biztonsági övet is becsatoltam és megfogtam Sarrie kezét.
- Hát én sem. - mondta. - De a lényeg, hogy elértük. Nem nézünk valami filmet, ameddig tart az út?
- Nézhetünk. Mire gondoltál?
- Igazából semmire, csak gondoltam felvetem az ötletet. - mondta vigyorogva.
- Ja hogy úgy! Hát Bébi, mit szólnál a Jump Street-hez?
- Tökéletes. - mosolygott. Elővettem a telefonomat, rákerestem a filmre, és amíg töltött, a fülesem után kutattam.
- Eh...Bébi nincs itt véletlen a fülesed? - kérdeztem, miután nem találtam.
- De, egészen véletlenül. - mondta, majd előkotorta a táskájából és a kezembe adta.
- Istennő vagy. - adtam puszit az arcára.
- Hát, sokan mondták már.
- Ó tényleg? Jó tudni, hogy vannak vetélytársak. - mondtam, majd a füles felét odaadtam Sarrienek.
- Életem, a te nyomodba senki nem érhet. - adott puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.



- Uramisten Harry ez....ez olyan kurva szép, hogy meghalok mindjárt! - szakadt fel menyasszonyomból újra és újra az elmúlt fél órában ez a mondat. Amióta megérkeztünk ide az új házhoz, azóta be nem áll a szája, és csak dicséri a házat és engem, felváltva.
- Hát azért a meghalást hanyagoljuk. - karoltam át, államat a fején pihentettem.
- Gyönyörű ez az egész.
- Az egyetlen gyönyörűség itt te vagy. - mondtam, mire felém fordult, könnyes szemekkel. - Hé mi a baj kincsem?
- Semmi csak...olyan boldog vagyok. - mondta és közelebb bújt hozzám. - Itt ez a csodaszép lakás, gyerekünk lesz, alig két hét és esküvő és mindezt apu már nem láthatja.
- Biztos vagyok benne, hogy lát föntről, mosolyog és büszke rád, amiért nem hagytad magad és tovább léptél. - pusziltam meg a feje tetejét.
- Nélküled nem ment volna. - mondta, majd felém fordította a fejét, így meg tudtam csókolni.
- Na gyere, nézd meg a legjobb szobát. - fogtam kézen és vezettem fel az emeletre.
- A hálóra gondolsz? - kérdezte pajkosan mosolyogva.
- Honnan tudtad hogy erre gondolok? - nevettem el magam.
- Na vajon honnan. - forgatta meg a szemeit. - Szerinted az a legjobb hely, ahol együtt vagyunk.
- Miért szerinted nem?
- Én minden pillanatát élvezem a veled töltött időnek, legyen az bárhol, bármilyen körülmények között. - ez volt az a pillanat, amikor visszafordultam Sarriehez és olyan szorosan megöleltem, ami még egészséges volt és nem ártottam vele a picinek.
- Én is élvezem a veled töltött perceket, napról napra egyre jobban. - adtam puszit a homlokára. Újra kézen fogtam és megtettük a maradék távot, ami a hálószobáig maradt, majd amikor odaértünk az ajtó elé, Sarrie mögé léptem és kezemmel eltakartam a szemét. - Ne less. - mondtam, majd kitártam az ajtót, egy picikét beljebb tessékeltem, majd elvettem a kezem az arca elől.
- Úristen! Ez...ez gyönyörű. - hüledezett, majd lassan odasétált az ablakhoz.
- Tetszik?
- Hogy tetszik-e? Harry minden álmom ez volt, hogy ilyen panorámával élhessek! Ez valami hihetetlenül csodaszép. Ez...nem találok olyan szavakat, amikkel kellőképpen leírhatnám azt, hogy mit is érzek most pontosan. - pillanatok alatt szüntette meg a kettőnk között lévő távolságot, majd egy olyan csókban forrtak össze ajkaink, amilyet még egyikőnk sem tapasztalt. Mert ez nem csak egy szimpla csók volt. Ez a csók azokat a szavakat szimbolizálta, amelyeket nem tudunk kimondani, de szükségét érezzük annak, hogy tudassuk őket a másikkal.


*Egy héttel később, Londonban*

~ Sarah ~

- Biztos, hogy ezzel a vonattal jött?
- Biztos. - mondtam. - Legalábbis ezt mondta. Életem te magasabb vagy jobban látod, hogy jön-e vagy sem.
- Hát igen magasabb vagyok de attól még ugyanúgy nem látom. - mondta Harry nevetve.
- Kit kerestek gyerekek? - Harryvel egyszerre fordultunk a hang irányába.
- Anya! - kiáltottam fel, és szaladtam oda hozzá, hogy megöleljem. - Úgy hiányoztál.
- Ti is nekem. - puszilta meg a fejemet.
- De melyik vonattal jöttél?
- Hát azzal amelyiket mondtam. A 13.10-es Londoni járattal.
- Lucy, én igazán nem akarok kötözködni, de az a vonat tíz perce beért, és erre a vágányra. - mutatott Harry a háta mögé. - Szóval vagy nagy kerülőt tettél és úgy kerültél mögénk, vagy nem ezzel a vonattal jöttél.
- Hát...akkor lehetséges, hogy nem arra szálltam, amire a jegyem szólt. - nevetett fel kínosan.
- Mindegy is, csak az a lényeg, hogy itt vagy. - öleltem meg újra.
- Na most már engedj oda engem is. - jött oda Harry, hogy megölelje anyut.
- Mikor jönnek Gemmáék? - kérdezte anyu, miután megölelte Harryt.
- Holnap reggel. - felelte vőlegényem. - Lounak csak akkor jó, mert Lux is jön és este már nem akar utazni vele, anyuék meg azt mondták, hogy akkor egyszerre jönnek.
- Á értem. Na és mi újság? Várjátok már a nagy napot?
- Az nem kifejezés! - karolt át Harry, miközben másik kezével anyu bőröndjét húzta utánunk. - Már teljesen be vagyok sózva meg borsozva.
- És neked lányom van elképzelésed ruha ügyileg? Nem szeretném ha itt most felvázolnád Harry előtt, csak annyit, hogy van elképzelésed vagy nincs?
- Hát...van. - mondtam miközben anyura mosolyogtam. A szemem sarkából láttam, hogy Harry figyel engem. - De nem mondom meg milyen.
Ééés ez volt az a pillanat, amikor Harry egy kicsit elszontyolodott. Ezt látva rögtön egy puszit nyomtam az arcára, mire ismét felvidult.
Anya csak mosolyogva nézett minket. Jó látni, hogy jól van. Jó látni, hogy mosolyog. Főleg azután, ami az elmúlt hónapokban történt.
Harry összekulcsolta a kezeit az enyémekkel, és úgy sétáltunk a kocsiig. Berakta anyu bőröndjét a csomagtartóba, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Hölgyeim...
- Hölgyeim? Harry szívem, egyedül vagyok. - nevettem fel.
- A-a. Ott a pocaklakó. - mosolyodott el. - Neki is nyitom az ajtót.
- És te ezt már előre tudod hogy lány lesz? - kérdeztem, miközben beszálltam a kocsiba, majd Harry becsukta az ajtót.
- Csak egy tipp, igazából. - vigyorgott, majd anyunak is kinyitotta az ajtót, aki mosolyogva megköszönte. - De igazából teljesen mindegy, fiú vagy lány, ugyanúgy trónörökös lesz.


- Az a helyzet, hogy elfelejtettem milyen szép ez a ház. - mondta anyu. - És azt is elfelejtettem hol a mosdó, pedig nagyon kell pisilnem, szóval lányom siess anyád segítségére és legyél a GPS-em. - mondta teljesen komoly arccal, mire Harryből kitört a nevetés, persze én is nevettem, de közben próbáltam anyut navigálni kisebb nagyobb sikerrel.
- Életem, felviszed anyu bőröndjét a szobájába?
- Ahham. Te pedig csinálsz nekem egy kávét, ha szépen megkérlek?
- Kérned se kell. - mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt. Pár pillanattal később megjelent anyu a konyhaajtóban.
- Jaaj könnyebb lettem két kilóval. - mondta mire felnevettem.
- Kérsz kávét anyu?
- Igen kérek. - mondta miközben leült a konyhapulthoz. - Van valami vacsora?
- Igen van, még reggel gyorsba főztem milánóit.
Időközben megjelent mögöttem Harry, aki átkarolt és a vállam felett nézte ahogy elkészítem a kávéját, és az én teámat.
- Olyan aranyosak vagytok. És olyan hosszú úton jutottatok el idáig, és persze olyan dolgokon keresztül, amit nem sok kapcsolat bír ki. - mondta anyu. - Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. És neked Harry külön hálás vagyok.
- Ó igazán, és miért? - kérdezte imádott vőlegényem érdeklődve.
- Mert mindig ott vagy Sarahnak. És azt hogy mindig, szó szerint értem. Szóval köszönöm.
- Jaj hát nagyon szívesen. - vigyorodott el, és odament anyuhoz hogy megölelje.
- Na és hogy haladsz az albumon munkálataival?
- Nagyon jól. Szinte már-már csak az utolsó simítások vannak, és akkor megmutathatom végre Sarrienek na meg persze anyunak. Meg persze neked is, ha szeretnéd.
- Még jó hogy szeretném! - mosolygott anyu. - Mesélj még.
És Harry belekezdett a mesélésbe, én pedig áhítattal néztem, ahogy a leendő albumáról beszél, miközben vadul gesztikulál és csillog az a smaragd tekintete.


*Másnap reggel*

- Harryyyyyy!!!!!!! - sikította Lux, miközben keresztapja felé szaladt boldogan nevetve. Harry felkapta és csak pörgött a sikítozó gyerekkel. Komolyan azt figyeltem mikor esnek össze.
- Szia picilány! A mindenit mennyit nőttél! - mondta Harry miközben letette Luxot, hogy köszönhessen Anne-nek, Gemmának és Lounak.
Azt beszéltük meg, hogy kijövünk eléjük, Harry hazaviszi a cuccokat, mi pedig egyből megyünk az esküvői ruhámat intézni. A gyors üdvözlés után el is indultunk. Anyu és Anne gyorsan egymásra találtak, míg Gemma, Lou, Lux és én pedig előttük kullogtunk. Személy szerint már iszonyatosan vártam ezt a napot. Mi lesz még az esküvő napján, te jó ég!
- Anya ugye én is felvehetek majd ruhát? - kérdezte Lux csillogó szemekkel.
- Persze kicsim. Keresünk neked egy szép koszorúslány ruhát.
- Juujj de jóóóó.
Lux meg sem állt, a bejáratig futott, mi pedig nevetve sétáltunk utána.
A szalonba belépve mindannyiunk szája egy 'Ó'-t formált, az állunk pedig valahol a padlót verdeste.
- Hát ennyi ruha közül asszem' kicsit nehéz lesz választani. - mondta Gemma.
- Nem feltétlen. Itt vagyok én, ez sokat segít. - szólt közbe Lou.
- Hehe, ez egy picit egocentrikus volt. - nevetett fel ismét Gemma.
Nem is törődve a csipkelődésükkel, elkezdtem nézelődni a ruhák között.
- Jó napot. Segíthetek? - szólított meg egy kedvesnek tűnő eladó.
- Igen, köszönöm. Sarah Baker névre volt időpont foglalásom menyasszonyi ruha próbára illetve kellenének koszorúslány ruhák is.
- Jaj igen, emlékszem. Van elképzelése a ruhával kapcsolatban?
- Ami azt illeti van. Olyasmit szeretnék, ami egyszerűbb, egy kis csipke lehetne benne,és hát, kell a hely a pocakomnak.
- Ó csak nem várandós? - kérdezte mosolyogva a hasamra nézve.
- De igen az vagyok. - feleltem mosolyogva.
- Hát akkor egy mázlista lehet a maga párja. Feleségül veheti a nőt akit szeret,és még gyermeket is várnak. - mondta. - Na de visszatérve a ruhára. Vannak az elképzelésének megfelelő darabok. Fel kellene jönni az emeletre.
- Rendben, szólok édesanyámnak illetve anyósomnak. - nevettem el magam. - Anyu, Anne, jöttök?
- Igen persze. - szóltak vissza kísértetiesen egyszerre.
- Én is én is én is. - szaladt utánuk Gemma.
- A cipőket le kellene venni, fent van kanapé illetve szőnyeg.
Levettük a cipőinket, felsétáltunk a lépcsőn és a Kánaánba csöppentünk. Életemben nem láttam még ennyi ruhát. Az eladó elmagyarázta, hogy mettől meddig tartanak az olyan ruhák, amik az elképzelésemnek megfelelőek. Elkezdtem nézelődni a sorok között, nem tudtam betelni a látvánnyal. Először igyekeztem megjegyezni azokat a ruhákat amik első látásra nem tűntek rossznak. Ami meglehetősen nehéz volt, hiszen rengeteg tetszett. De, azért igyekeztem.

Eltelt egy óra és semmi. Vagy egy tucat ruhát felvettem de valahogy egyiket se éreztem az igazinak, és kezdtem kétségbe esni. Az egyik vagy túl kicsi volt, vagy túl sokat mutatott, vagy nem tetszett. Vagy anyunak nem tetszett. Vagy Anne-nek. Vagy Gemmának. Vagy az idő közben megérkezett Lou-nak. Lux persze mindegyikre azt mondta, hogy csodaszép. Kezdtem fáradni, az eladó is, és kezdtem feladni, amikor Lux az egyik sorban egy ruhát rángatott.
- Sarah néni ez legyen. Ez tetszik nekem.
Az eladó odament és előhozta a ruhát. És az volt a szerelem első látásra. Csodaszép volt, hatalmas fátyollal és csipkés felső résszel.
- Ezt felvehetem? - kérdeztem.
- Persze. - mondta az eladó kedvesen, és felsegítette a ruhát rám. Amikor a többiek felé fordultam, megdöbbent arcokat láttam.
- Mi az? - kérdeztem. - Nem jó igaz?
- Lux kicsim, nagyon jó ízlésed van. - mondta Anne.
- Azt hiszem ez jó. - mondta Gemma.
- Nagyon jó. - javította ki Lou. Anyura néztem, aki könnyes szemmel nézett vissza rám.
- Anyu mi a baj?
- Semmi csak, olyan gyönyörű vagy. Olyan megható így látni téged. - ugyan már én is könnyeztem, de odamentem és megöleltem édesanyámat.
- Azt hiszem ez az a ruha amit kerestem. - mondtam az eladónak. - Ez lesz az.
Végre, el sem hiszem, hogy megvan a ruhám!
- Köszönöm Lux.
         Képtalálat a következőre: „menyasszonyi ruhák” 

----------------------------------------------------------------------------------------------

Na lelkek, nektek hogy tetszik Sarah ruhája? Személy szerint oda vagyok érte xd
Na de remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet így hosszú hónapok után.
Komiban várom a véleményeket, kritikákat meg hát bármit. :D

Na de egy-két dolog, amit meg kell köszönnöm:
Köszönöm szépen azoknak, akik valamilyen formában kifejezték részvétüket.❤
Köszönöm, hogy írtatok, hogy itt vagytok még, és mindig mellettem lesztek. Ez nekem hihetetlenül jól esett.❤
Köszönöm az üziket, pipákat és mindent, amit kaptam tőletek.❤
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a több mint 37 100 oldalmegjelenítést, illetve köszöntöm a tizenkilencedik és huszadik feliratkozómat. Új lelkekkel bővültünk💟
Hálás vagyok ezekért de nagyon!
És, mivel 20 feliratkozó, illetve nagy visszatérés meg minden, mit szólnátok, ha lenne egy Kérdezz-Felelek itt a blogon?
Chatbe, komiba vagy e-mailbe feltehetnétek nekem kérdést, én pedig egy bejegyzésben válaszolnék rájuk. :D
Mit szóltok hozzá? Írjátok meg!

Köszönök mindent még egyszer!

All the love M    

8 megjegyzés:

  1. Örülök,hogy már jobban vagy.És hogy tudtál részt hozni.Nagyon jó lett a rész.Siess a kövivel. :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sophie,
      Örülök nagyon, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet :)
      Sietni fogok, most már tényleg betartom a 2 hetes határidőt <3
      Köszönöm hogy írtál ;)
      All the love M

      Törlés
  2. Baromi Jó Lett A Rész Imádtam Alig várom Kövi Részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lottie,
      Örülök hogy tetszett :D
      És hamarosan hozom, addig is köszönöm hogy írtál <3
      All the love M

      Törlés
    2. Kedves Pats McCloud Nincs Mit :) és nagyon szuper ez sztori :)
      csak így tovább
      :)

      Törlés
    3. Még egyszer köszönöm😊❤

      Törlés
  3. Nagyon jó lett ,olyan cuki benne Harry is mert félti Sarah-t és már nagyon várom az esküvőt is benne
    Légyszí, siess az új résszel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Niki,
      Először is köszönöm hogy írtál! :D
      Örülök hogy neked is tetszett a fejezet.
      Igyekezni fogok, jövőhéten érkezem addig is puszi <3
      All the love M

      Törlés