2016. szeptember 18., vasárnap

II./13.fejezet: Terhes vagyok

Sziasztok lelkek! :)
Remélem mindannyian túléltétek a sulikezdést. Személy szerint, nekem már most elegem van mindenből, de hát ez én vagyok. xD
Gondolom (vagy legalább is remélem) észrevettetek egy kis változást a design-al kapcsolatban: új, remélhetőleg szebb fejléc fogad benneteket és részletesebb menü segít titeket az eligazodásban.
Nagyon szépen köszönöm szépen a hozzászólásokat Nikinek, BezTinának, Fanninak és Dórinak, a +1-et Krisztinek és a mély elemzést Helginek. <3
Valamint köszönöm a 28 000+ oldalmegjelenítést is! :D
Most egy aránylag hosszabb fejezettel érkeztem, kárpótlásul az egy hét csúszásért, valamint azért, hogy mostanában olyan rövid fejezetek voltak.
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!


 Fotó
13. Terhes vagyok
~ Kings and Queens ~



~ Sarah ~


Amint kimondtam azt a két szót, anyu arcán fájdalmasan széles mosoly jelent meg, és elővette a legjobb "ugye megmondtam" nézését.
- Jó, ne haragudj, hogy nem hittem neked. Többet nem fordul elő, ígérem. - mondtam.
- Dehogy haragszom. Főleg most, hogy megint nagyi leszek!
- Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan közöljem Harryvel.
- Ez egyszerű. Kimész, megmondod neki, hogy apa lesz, és kész. Mindenki boldog és...boldog. - mondta. - De mindenek előtt innentől kezdve össze kell szedned magad és vigyáznod magadra, vagyis magatokra.
- Tudom. Köszönöm, hogy segítettél.
- Nincs mit, csak szerintem ki kellene jönnöd, mert már negyed órája trónolsz itt bent. - mondta, majd kizárta az ajtót és kiment. A tesztet visszatettem a táskámba, majd miután kiléptem az ajtón és letettem az előszobába a kocsikulcsok mellé. Harryt a nappaliban találtam meg Dannel és a kicsi Bethanyval.
- Na jobban vagy? - kérdezte Harry, ahogy leültem mellé. Bethanyt a karjaiban tartotta, a kicsi le sem vette a szemét vőlegényem, és most már születendő gyermekem apjának arcáról. Hát mit mondjak... Megértem Beth, megértem.
- Felfrissülten. - mondtam mosolyogva. - És a pici cukorfalat hogy van?
- Iszonyatosan sokat eszik, amióta kijöttünk a kórházból közel két kilót gyarapodott a pehelysúlya. - mondta Dan, majd ásított egy hatalmasat.
- Az nagyon jó, akkor hasonló étvágya lehet mint neked Bébi. - mondta Harry, miközben pimaszul vigyorgott.
- Hééé, vigyázz a szádra, mert a leendő gye... - kezdtem, mire Dan kíváncsian fordította felém a tekintetét, de szerencsére Harry a karjaiban fekvő picivel volt elfoglalva, így nem vette észre a nyelvbotlásomat. Legalább is nem mutatja annak jelét. - Szóval a leendő feleségeddel beszélsz, aki mos, főz és takarít rád. Ha enni akarsz, jobb ha csendben maradsz.
- Hát Harry, ha az asszony bekeményít, jobb ha füled-farkad behúzod és messziről dobálod neki a csokit. - nevetett fel Dan, mire Harry is elmosolyodott. Beth kezdett elszundítani, így nem akarta megzavarni.
- Vagy a nutellát és a virslit. - suttogta halkan.
- Mit? Nutellát és virslit?
- Igen azt. Ma reggel Sarrie meg Lucy a konyhában beszélgettek, bemegyek erre mit látok? Sarrie a nutellába mártogatja a virslit és jóízűen eszi.
- Jó nekem ennyi elég volt, mert mindjárt kidobom a reggelim. - mondta Dan immáron suttogva.
- Hát furcsa egy ízvilága van, de ez van. - mondta Harry, majd csillogó szemekkel nyugtázta, hogy Beth elaludt a karjaiban. - Azt hiszem felviszem a szobájába.
- Köszönöm. - artikulálta Dan a Göndörnek, aki eltűnt az emeleten az alvó csöppséggel. Miután hallottuk a gyerekszoba ajtajának csukódását, Dan felém fordult. - Sarah mi van veled?
- M-miért kérded? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Hogy, hogy miért? Furcsán sokáig tartó fürdőhasználat, egy mosakodás nem vesz igénybe negyed órát. Mindenféle furcsaságot összeeszel... Nézd, Amanda nemrég volt  terhes, és tudom, hogy mivel jár ez az állapot. Szóval?
- Igen... - mondtam halkan. - Terhes vagyok.
- De hisz' ez csodálatos! Ez...ez...
- De kérlek ne mondd el senkinek! - fogtam kérlelőre a dolgot. - Főleg ne Harrynek.
- De miét ne?
- Mert még nem...szeretném...elmondani... - mondtam félve, tekintetemmel valami érdekeset kerestem. Bármit, csak ne kelljen Dan szemeibe néznem.
- Minden rendben?
- Persze! Természetesen.
- Akkor mi a baj?
- Csak félek...félek hogy ez az egész korán jött. Mármint, még csak két éve leszünk együtt, pár hét múlva esküvő, és...fiatal vagyok és nem hiszem hogy az a kimondott anyatípus vagyok, Harry pedig...nem tudom hogyan fogadná.
- Kiugrana a bőréből örömében. - mondta. - Nézd, én alig pár hónap ismeretség után kértem meg a nővéred kezét, és ő igent mondott. Kicsike időre rá, bejelentette, hogy terhes. Életem legszebb napja az volt, amikor a pozitív tesztet a kezembe adta! Ami pedig az anyaságot illeti, jó tuti hogy nem egyszerű dolog, de ha engem kérdezel, te sokkal gyerek centrikusabb vagy, mint Amanda, ennek ellenére valljuk be, nagyon jó anya. Biztos vagyok benne, hogy te is remek édesanya leszel. Szerintem jobb, ha minél előbb elmondod neki, nehogy aztán baj legyen, és abból meg következne a következő probléma, hogy miért nem tudott arról, hogy apa lesz. Ne izgulj, biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki. - küldött felém egy biztató mosolyt.
- Köszönöm. - mondtam. Igaza van, ha ők ennyire jól megvannak, akkor mi Harryvel, már miért ne lennénk? Talán mert ő Harry Styles, a világhírű popbanda egyik tagja. - Azt hiszem felmegyek és megnézem mit ügyködik.
- Rendben és fel a fejjel. - hallottam még a lépcső közepén Dan hangját. A gyerekszoba a folyosó végén van, hangtalan lépésekkel próbáltam meg közlekedni, ami néha sikerült, néha nem. Az ajtó félig nyitva volt, ezáltal könnyen bekukucskálhattam rajta, és tisztán kivehetettem Harry alakját, amint a kiságy szélén támaszkodik egyik kezén, a másikkal az alvó kisbaba hátát simogatja miközben halkan dúdol. Az ajtóból meghatottan figyeltem a jelenetet, szívemet melegség járta át. Hihetetlen, amit ez a férfi művel velem, teljesen elveszi az eszem, ráadásul ilyen mérvű boldogságot sem éreztem soha még. Az apám nemrég halt meg, mégis ez az ember szinte teljesen el tudja velem feledtetni a fájdalmat pusztán azzal, hogy érezteti velem azt, hogy itt van, történjék bármi is, zuhanjak akármilyen mélyre, ő ott lesz és elkap, vagy essek össze az utam közepén, ő akkor is ott lesz és a karjaiban visz tovább. Talán éppen ez a dolga, mint lelki társnak. Néha már azt érzem, mintha évek óta házasok lennénk, pedig még csak 5 éve ismerjük egymást, mellesleg még nem is vagyunk házasok. Nem tudom, hogy egészen pontosan mit tettem, amivel kiérdemeltem ezt a csodát, akit Harrynek hívnak, 192 magas, hosszú, göndör haja, borostyán zöld szeme, széles válla, és iszonyat aranyos, gödröcskés mosolya van, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy magam mellett tudhatom.
Mintha csak észrevette volna, hogy figyelem, Harry abba hagyta a dúdolást, és gyönyörű szemeit rám emelte, mire egy  1000 wattos mosoly ült ki tökéletes ajkaira. Mosolyogva közelebb sétáltam hozzá, ő karjait oltalmazón fonta körém, mire mélyen beszippantottam ismerős illatát.
- Olyan kis pici és aranyos. Dan vigyázhat majd rá, ha elérkezik a fiúzós időszak. - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.
- Jézusom Harry. Még meg sem született de már ez jár a fejedben!
- Nem dehogy is, csak mondom, hogy milyen szép lánya van. Legalábbis én a helyében géppuskával aludnék.
- Te hőscincér. - mondtam halkan kuncogva.
- Nem is igaz. - mondta, majd lehajolt és megcsókolt. A gyomromban élő pillangók azonnal vad táncba kezdtek, már-már azt hittem kitörni készülnek, amikor Beth nyögött egy aprót. Harryvel egyszerre fordultunk a kicsi felé, majd miután meggyőződtünk arról, hogy semmi probléma, halkan kiosontunk a szobából, az ajtót pedig behúztuk épp annyira, hogy egy kicsi rés maradjon.
- Hol is tartottunk? - kérdezte Harry, majd végig simított hüvelykujjával ajkaimon. - Á, megvan. - majd ismételten megcsókolt, ám ezúttal nem fogta vissza magát. Kezei a derekamat markolták miközben csípője szorosan a fal mellett tartott, ajkain egy pillanatra sem váltak egymásétól. Harry időközben áttért a nyakamra, azt kezdte szívni és csókolgatni. Ennek még nyoma lesz.
- Ha-Harry. - nyögtem halkan, nem akartam felébreszteni Bethanyt.
- Hm?
- Bármennyire is jól esik, nem biztos, hogy szerencsés a nővéremék házában a folyosó közepén, ráadásul az alvó gyerek mellett elveszíteni a kontrollt. - és persze nem biztos, hogy jót tesz a magzatnak.
- Most akarva-akaratlanul is a No Control jutott az eszembe. - mondta, miközben csillogó szemeivel az én tekintetemet fürkészte.
- Azért mert mocskos a fantáziád. - ütöttem rá a mellkasára, mire pajkosan elmosolyodott.
- Nem, csak élénk. - megforgattam a szemeimet, majd kézen fogtam és elindultam le a lépcsőn. A nappaliba érve hátrafordultam és egy apró csókot leheltem Harry ajkaira. - Megyek segítek anyunak.
- Rendben. - mondta.

Sajnálatomra Amanda is a konyhában volt, anyuval beszélgetett. Érkezésemre mindketten felém fordultak, de nővérem nem méltatott köszönésre. Á, szóval így állunk? Hát rendben.
- Hol van Betsy? - kérdezte semleges hangnemben.
- Fent a szobájában. Alszik. Harry elaltatta.
- Rendben, köszönöm.
- Nincs mit. - és ezzel mindketten lezártnak tekintettük a témát, ennyi beszéd bőven elég is volt. Mind ezalatt anyu szemöldök felvonva kapkodta közöttünk a tekintetét.
- Lányok, - kezdte, mire mindketten ránéztünk. - kérlek ne csináljátok ezt. Annyira jó testvérek voltatok kicsinek. Most ez az egész hova lett? Apátok meghalt, ennek össze kéne hozni bennünket, és nem szétválasztani.
- Jó volt a kapcsolatunk igen, de az rég volt. Mellesleg, ha Sarah nem költözik el olyan hamar Joeyval, akkor most nem itt tartanánk. - mondta Amanda szemrehányóan. 
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy az én hibám? - emeltem fel a hangom.
- Pontosan! Ha nem költözöl el 17 évesen, pontosítok, ha nem szöksz meg, mert hogy gyakorlatilag megszöktél és csak másnap telefonáltál, hogy "Ja amúgy Londonban vagyok", akkor talán rendezettebb és testvéribb lenne a kapcsolatunk. És nem olyanok lennénk, mint két, gyilkolásra kiéhezett vadállat!
- Követtem el életemben rengeteg hibát, és ez van az első helyen, de azt hiszem ezért már egy pár éve bocsánatot kértem!
- A bocsánat, csak egy nyomorult szó, de semmit nem ér! Amikor ott állsz, megtörten és vérig sértve, ahogy végig nézed, ahogy anyod mérföldekre kezd új életet egy pszichopata mellett és érzed, ahogy a szíved apró darabokra törik, az nem épp kellemes élmény. Hónapokkal később pedig csörög a telefon, "bocsánat" hangzik. De ez semmit nem hoz rendbe. Attól, hogy kimondtad ezt a szót, még nem raktad össze anyu és apu szívének darabkáit! Mert hogy pontosan te törted össze őket! - üvöltött most mát nővérem is. Az emeletről gyereksírás hallatszott, Dan azonnal rohant fel a lányához, míg Harry a konyhaajtóban állva, meglepetten hallgatta a veszekedésünket.
- Azt akarod mondani, hogy az én hibám, hogy apu szívbeteg lett és meghalt? - kérdeztem hisztérikus hangnemben.
- Sarah... - kezdte anyu, de én tovább folytattam a mondandómat.
 - Csak tájékoztatlak róla, hogy nem én voltam az, aki hajnalig tartó bulikba eljárt, miközben anyu és apu egész éjjel virrasztottak miattad izgulva.
- Sarah...
- Kicsi korunk óta szívbeteg volt, nem az utóbbi időszak történései miatt halt meg! És különben is...
- Azt hiszem elég lesz Bébi. - hallottam meg Harry mély, határozott baritonját.
- Köszönöm Harry. - mondta anyu, miközben az orrnyergét masszírozta. - Ideje lenyugodni lányok. Apátok nem miattatok halt meg, beteg volt. Amanda, te menj és nézd meg a lányodat. Indulj! - nővérem szem forgatva vágtatott ki a konyhából. Anyám dühösen felém fordult.
- Még jó, hogy azt mondtam, hogy vigyázz magadra! Nem hiányzik ez most neked. Te és Harry menjetek és terítsetek meg, ha azzal készen vagytok, kezdjétek el szervezni az esküvőt, mert annak az időpontja hamarosan itt lesz. Augusztus eleje van, könyörgöm!
- Bocsi anyu. - mondtam, és kimentünk a konyhából Harryvel, akin láttam, hogy nagyon erősen gondolkodik. - Mi az életem?
- Csak azon gondolkodom, hogy anyud miért mondta azt, hogy  nem hiányzik ez most neked. Valami baj van? - aggodalom suhant át az arcán. - Beteg vagy?
- Nem, nincs semmi bajom. - hazudtam. Ismét. Én ezt nem fogom sokáig bírni.
- Akkor? - kérdezte.
- Csak annyi, hogy anyu nem akarja, hogy megint rosszul legyek. - megint. - Nincsen semmi baj. - karoltam át a nyakát és csókoltam meg hosszan.
- Akkor jó. - döntötte homlokát az enyémnek. - Csak megijedtem, hogy valami baj van. - a szemében olyan őszinte aggodalmat láttam, hogy a szívem fájdult bele. Édes Istenem, miért nem mondom el neki, ha ennyire zavar, hogy hazudok? Tudatalattitól vezérelve haraptam be alsó ajkam, hogy nehogy egy szót is szóljak. Nem merem. - Ezt ne csináld. - mondta.
- Mit? - kérdeztem, ő pedig kicsit hátrébb húzódott.
- Ezt a szájbeharapásos izét. - mondta és a hajába túrt. Értetlenül néztem rá. - Kikészítesz vele.
- Ó valóban? - kérdeztem, majd megismételtem az előbbit.
- Sarrie, ha nem akarod az étkezőasztalon végezni, akkor fejezd be. - mondta, mire feltört belőlem a nevetés, mire ő elmosolyodott. - Kinevetsz, mi? Na majd meglátjuk ki nevet a végén.


~ Harry ~


Sarrie még akkor is vigyorgott, amikor visszatért a konyhából a tányérokkal és evőeszközökkel. Miközben ő a tányérokat törölgette, és kirakosgattam az evőeszközöket. Gyorsabban végeztem, mint ahogy ő törölgetett, így megálltam mellette és csak néztem. Olyan gyönyörű, hogy az már fáj. Komolyan, büntetni kéne az ilyesmit. Észrevettem a nyakán azt a pici pirosas foltot, amit nemrég én kreáltam. Hihetetlen, hogy mennyire érzékeny a bőre, a legkisebb érintéstől - jelen esetben harapástól - a szivárvány minden színében képes pompázni.
- Mi olyan érdekes Styles? - kérdezte, de nem nézett rám. Elmosolyodtam, majd mögé léptem, kezeimet csípőjére vezettem, mire érzékeltem, hogy egy kicsit visszatartja a lélegzést. Közel hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam:
- Te. - mondtam, mire kirázta a hideg. - Az, hogy ennyire gyönyörű vagy. - csókoltam meg a nyakát pont ott, ahol a piros folt volt. - És az, hogy mennyire jól áll neked ez a szín. - adtam rá még egy puszit, majd a haját úgy igazítottam, hogy eltakarja a "művemet". Elléptem mögüle és a tányérokat kezdtem el rakosgatni.
- Egyébként Bébi, milyen esküvői ruhát szeretnél?
- Öhm, hát igazából arra gondoltam, hogy a hagyományokhoz híven anyuval venném meg. Meg persze Anne-vel és Gemmával, ha eljönnek.
- Biztos vagyok benne, hogy benne lesznek a dologban. - mondtam.
- De nem akarok semmi extrát. Egy sima, egyszerű, mezei fehér ruha. Elfogadható áron, természetesen. - tért ki a részletekre.
- Az árral ne foglalkozz. - kezdtem, de Sarrie félbeszakított.
- Nem Harry. A menyasszonyi ruha az én dolgom, ergo én fizetem.
- Nem Kincsem. Nem engedem. Azt akarom, hogy tökéletes legyen ez az egész, és nem szeretném, ha olyan ruhában jönnél hozzám, amit csak azért vettél fel, mert olcsó. Azt szeretném, hogy olyan ruhában gyere hozzám feleségül, amit azért vettél fel, mert megtetszett és mert jól érzed benne magad. Kerüljön akár száz fontba, vagy ezerbe. (100 font = kb. 30 000 ft)
- De én nem várom el ezt tőled. - mondta halkan, mire odamentem és átöleltem. Kissé érzékeny mostanában a dolgokra.
- Tudom Bébi, de én ezt meg szeretném neked adni.
- Annyira jó vagy hozzám, és meg sem érdemlem ezt az egészet. Én nem tettem veled semmit jót, de te konkrétan összetartasz és elkapsz bármi történjék is. - láttam, amint könnyek gyűltek a szemébe. Te jó ég.
- Hé. - mondtam és ujjammal letöröltem a makacs könnycseppeket. - Nincs semmi baj, hallod? - karjaimat szorosan köré fontam, ő pedig  fejét a nyakhajlatomba temette. - És különben is, te mentettél meg engem. Nem tudom, hogy az évek alatt hova jutottam volna, de egy biztos, te vagy az, aki a földön tart. - pusziltam meg a feje búbját.
- Köszönöm. - hallottam meg a fojtott hangot.
- Kész az ebéd! - kiáltott Lucy, kezében hozta a gőzölgő levest és letette az asztalra. Időközben megérkezett Dan, karjában Bethanyval és Amanda is, aki kiment a konyhába tejet melegíteni, gondolom. Miután ő is készen lett, leültünk ebédelni.


- Bébi megvan mindened? - kérdeztem immáron sokadszorra.
- Azt hiszem igen. A táskák a kocsiban vannak, a táskám itt van nálam. Meg van minden. Mehetünk. - mosolygott rám.
- Rendben. - mondtam, majd kezet fogtam Dannel, és megöleltem Amandát, aki azonnal el is tűnt a picivel a karjaiban. Hát kibékülni nem sikerült nekik. - Jók legyetek és vigyázzatok magatokra. Lucy, egy kalappal, amíg nem találkozunk. - mondtam és megöleltem leendő anyósomat.
- Köszönöm Harry. Jók legyetek ti is, és vigyázz Sarahra.
- Mint mindig. - mondtam mosolyogva. Sarrie lépett oda Danhez, megölelte, majd az anyját is.
- Jó legyél kicsim és majd hívj, hogy minden oké-e, rendben? - mondott még valamit, de azt már nem hallottam. Á biztos valami női dolog.
- Rendben Anyu. Akkor majd egy hét múlva jössz, és kiválasztjuk a valaha létező legszebb menyasszonyi ruhát.
- Úgy lesz. - mondta és még egy utolsó puszit adott a lányának. Odasétáltam a kocsimhoz, és kinyitottam az ajtót menyasszonyomnak.
- Leendő Mrs.Styles. - mondtam.
- Köszönöm Mr.Styles. - adott számra egy apró csókot, majd beszállt én pedig becsuktam az ajtót és átsétáltam a vezető oldalra. Intettem egy utolsót Danéknek, majd beszálltam és egy dudaszó kíséretében elindultunk.

Az utunk első fél órája viszonylag csendben telt leszámítva azt a négy percet, amikor a Drag me downt játszották a rádióban, Sarrie pedig maximum hangerőn bömböltetve énekelte a dalt. Na nem mintha én nem ezt tettem volna, de hát ez már részletkérdés. Azóta eltelt újabb fél óra, Sarrie pedig édesen alszik a mellettem lévő ülésen. Kikapcsoltam a rádiót is, hogy nyugodtan tudjon pihenni, és jómagam is csendben maradtam. Az ebédnél viszonylag elég sok mindent meg tudtunk beszélni az esküvővel kapcsolatban. Például azt, hogy Dan szerez fotóst, mert az egyik haverja a Fogalmamsincsmianeve fotóstúdiónál dolgozik, és olcsón jön rendezvényekre meg ide-oda kattogtatni. Szóval a fotós kipipálva. Az nem igen sikerült eldöntenünk, hogy élőzene legyen, vagy pedig felvételes, így megegyeztünk annyiban, hogy rákérdezek a három jómadárnál, hogy van-e kedvük énekelni. Le lett rendezve az is, hogy a londoni házban lesz az ebéd, meg a buli, a közeli templomból pedig beszélnem kell a pappal. Egy hét múlva Gemma, anyu, Lucy és Sarrie egy napot rászánnak a ruhakeresésre ott Londonban, és ha ott nem találnak, akkor megnézik Manchesterben, és ha ott sincs, akkor talán Walesben. Úgyhogy az elkövetkezendő egy-két hét iszonyat sűrű lesz. Már csak a vendégeket kell összeírni és meghívni, valamint valami nászút féleségbe gondolkodni és szervezkedni. El sem tudom hinni, hogy alig pár hét, és ez a csodálatos nő, aki itt most éppen ébredezik a mellettem lévő ülésen, a feleségem lesz.
- Jó reggelt hétalvó. - mondtam mosolyogva, szememet le nem véve az útról.
- Szia. - mondta Sarrie álmos hangon, majd nyújtózott egyet. - Bocsi, hogy bealudtam. Te jó ég, már itt járunk? Mindjárt otthon vagyunk!
- Igen. Gondoltam ha addig se kelsz fel, majd beviszlek, de megoldódott ez a helyzet.
- Megkíméllek. - nevetett fel.
- Jól van. - mondtam. - Amíg aludtál, gondolkodtam.
- És min?
- Hát sok mindenen. Legelőször is arra jutottam, hogy eladom a Los Angelesi házat. Még korábban kinéztem egy másikat Hollywoodban, ami a Sunset Stripre néz. Valahol le van mentve egy-két kép. - adtam a kezébe a telefonom. Pár perc keresgélés után hatalmasat sóhajtott.
- Ez gyönyörű. - mondta.
- Nekem is tetszik.
- Na és mi a másik dolog?
- Hát az meg az, hogy kiket hívnék meg az esküvőre. Család meg barátok. Anyu, Robin, Apu, Gemma, ugye a srácok, akkor Louék, Simont is meg kellene hívni, persze csak ha nincs ellene kifogásod.
- Dehogy van, Harry ez kettőnk napja! Az én részemről Anyu, barátok, hát a srácok, meg ugye Alice, a nagybátyám, meg a nagyi. És ennyi.
- Amandáék?
- Őket nem akarom. Vagyis Dant igen, de hogy hívjam meg őt így?
- Szerintem simán meghívhatnád a nővéredet.
- De nem akarom. Most is összevesztünk, és ha anyu meg te nem avatkoztok közbe, még meg is tépjük egymást szerintem.
- Hát, te tudod. - mondtam majd felkanyarodtam a londoni lakás kocsifelhajtójára.
- Felhívom anyut, hogy ideértünk. - mondta Sarrie, majd előkereste a mobilját. - Szia Anyu. Itthon vagyunk. Igen, minden rendben. Nem, még be vagyunk pakolva. Nem, még nem. Tudom. Vigyázunk. Én is téged. Szia. 


~ Sarah ~


Este volt már, mire végeztünk a cuccaink kipakolásával, a vacsorafőzéssel, valamin összeírtunk még pár dolgot az esküvőhöz. A zuhany alatt állva gondolkodtam azon, hogy hogyan mondjam el Harrynek hogy apa lesz. Egyszerűen csak közöljem vele, mint egy tényt? Vagy nyomjam a kezébe a tesztet, ahogy Amanda tette Dannel? Áhh nem tudom. De ma el fogom mondani neki. Kilépve a zuhanyfülkéből magam köré tekertem egy törölközőt, majd megfésülködtem és fogat mostam. Harryvel kilincset váltottunk, felvettem a pizsimet, ami Harry pólója volt, és bevackoltam magam az ágyba. Unott fejjel kapcsolgatni kezdtem a televíziót, hátha adnak valami értelmeset is, de nem jártam sikerrel. Amikor Harry kilépett a fürdőből egy szál bokszeralsóban lekapcsoltam a tv-t és megvártam, amíg befekszik mellém, majd felé fordultam.
- Harry?
- Hm? - nézett rám csillogó szemeivel.
- Mondanom kell valamit...
- Na ne húzd az agyamat. - mondta és egész testével felém fordult, szemei fogva tartották az enyémeket. Most ugrik a majom a vízbe. Mi lesz, ha nem akar gyereket mégse? Mi lesz ha kidob? Ó, Sarah az Isten szerelmére szedd már össze magad! - Bébi?  - rántott vissza a valóságba mély hangjával.
- Csak azt hogy...hogy...tudtad, hogy mindennél jobban szeretlek? - fúrtam bele mellkasába a fejemet. Képtelen vagyok rá. Szánalmas vagyok.
- Figyelj csak. És te azt tudtad, hogy én is? - adott puszit a fejemre. Végre a szemébe néztem és megcsókoltam olyan őszinte szeretettel, mint eddig még soha. Kicsit távolabb húzódott tőlem, fejét a hasamra akarta fektetni, de felkiáltottam.
- Ne! - mire összerezzent. - Bocsi, vagyis, egy picit fáj a hasam.
- Értem. Ez esetben... - átkarolt és magához húzott. - Jó éjt Kincsem.
- Neked is, Harry.

*Másnap reggel*

~ Harry ~


Előbb ébredtem fel mint Sarrie, így egy darabig a hátát simogattam, majd elkezdtem apró puszikat hagyni a fején. Egy kis idő elteltével éreztem, hogy ébredezni kezd.
- Jó reggelt Életem. - mondta.
- Jó reggelt Bébi. - feleltem. - Fáj még a hasad?
- Már nem. - felelte egy kis idő múlva. - Harry neked...szóval neked milyen nevek tetszenek?
- Öhm, lemaradtam valamiről Bébi? - kérdeztem, mire fejét felém fordította, egyik apró keze a mellkasomon pihent.
- Csak érdekel. - mondta.
- Hát, lány névben egyértelműen Darcy vagy Angel. De a Rose is tetszik, még a Samantha is. - mondtam. - Fiú névben pedig a Harry. Más most nagyon nem jut eszembe.
- Anyu egyszer azt mondta, ha lett volna még egy gyerekük, és lány lett volna, apu a Rose nevet adta volna neki.
- De miért kérded? Kezdjünk bele a baba-projektbe?
- Hát...már nem...kell...
- M-micsoda? - kérdeztem, mert nem értettem teljesen a helyzetet.
- Harry én...én...
- Igen?
- Terhes vagyok.
Kellett egy két perc, mire eljutott az agyamig ez a két szó. Sarrie terhes, ami azt jelenti, hogy én, apa leszek. Azt a rohadt, ezt nem hiszem el! Akkor ezért nem engedte hogy a hasára feküdjek tegnap este!
- Harry? 
- Itt vagyok csak fel kell fognom.
- Istenem tudtam, hogy nem fogsz neki örülni! Úgy tudtam...
- Várj-várj-várj. Szó sincs arról, hogy ne örülnék. - mondtam és felkeltem, majd a karjaimba kaptam Sarriet és addig pörögtem vele, míg el nem szédültünk. - Nem elég, hogy feleségül jössz hozzám, még egy gyermekkel is megajándékozol! Sarrie, én vagyok a világon a legboldogabb ember, te pedig a legcsodálatosabb nő! Köszönöm, istenem annyira köszönöm, annyira szeretlek hogy azt szavakkal nem tudom kifejezni! - hadartam az összefüggéstelen mondatokat, majd megcsókoltam Sarriet úgy, mint eddig még soha.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett!
Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után!

All the love M 

9 megjegyzés:

  1. De cukiiii❤❤ rohadt jo lett, siess a kovivel😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tamara,
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a fejezet ;)
      Igyekezni fogok, megpróbálom időben hozni :)
      Köszönöm hogy írtál ♥
      All the love M

      Törlés
  2. Szuper lett várom a következő részt 😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Niki,
      Örülök hogy tetszett! :)
      Sietek-sietek
      Köszönöm neked is, hogy szántál rám pár percet ♥
      All the love M

      Törlés
  3. Kedves író!
    Nagyon jól sikerült a rész,tartalmilag és terjedelmében is.:*
    Nagyon aranyos Harry (nem mintha eddig nem lett volna,de most különösen).
    Remélem,hogy a két testvér között is rendeződik a viszony és minden fontos személy ott lesz az esküvőn.
    Bevallom néha én is megfeledkezem arról,hogy Harry egy híresség így a történeten belül is.:"D
    Kíváncsian várom a következő részt.Addig is sok szerencsét a sulihoz meg úgy mindenhez.
    Xx
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti,
      Örülök, hogy tetszett, igyekeztem elfogadhatóra írni. :)
      Hát igen, ő mindig aranyos ^^
      Ez még a jövő zenéje. Néha olyan, mintha átlagos ember lenne, pedig nem az. Néha én is elfelejtem xd
      Hamarosan érkezem ;)
      Köszönöm, neked is.
      All the love M

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Szia :)
      A hétvégén hozom, sajnálom, hogy el voltam tűnve.
      De most tényleg jönni fog a következő fejezet.
      All the love M

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés