2016. május 1., vasárnap

II./4.fejezet: Wild child

Sziasztok!
Először is köszönet a 19 400+ oldalmegjelenítésért, valamint a +1-ért! <3
Nos, nem tudom hogy az előző fejezet mennyire nyerte el a tetszéseteket, de most itt is van a folytatás.
Jó olvasást!

#ProjectHome 29th April

 
04. Wild Child

~ Harry ~

- Niall? - kérdeztem meglepve ír barátomat. Sarrie a vállamra támaszkodott, és lábujjhegyen nézelődött, ő is meglepődött egy kicsikét.
- Ööö...sziasztok skacok. - nevetett zavartan.
- Mit keresel itt? - kérdezte Sarrie, mire Niall furcsán nézett rá.
- Hát, tulajdonképpen én is itt lakom...
- Mármint, nem baj, csak furcsa. Annyira el voltál tűnve az utóbbi időben.
- Hát igen, jártam a világot, de gondoltam egy kicsit hazajövök.
- Pont amikor nem vagyunk itthon? - kérdeztem. Furcsa volt nekem Niall, nagyon furcsa. Zavart volt és ideges.
- Hát...az igazság az, hogy..
- Manó nem láttad a... - jött le Alice a lépcsőn, majd amikor meglátott minket lefagyott. - táskámat... Hehe sziasztok. - mosolygott zavartan.
- Szia. Hát te? - kérdezte Sarrie, aki időközben kilépett a hátam mögül.
- Hát én csak hazaugrottam egy kicsit, meg egy-két cuccomért...
- Várjunk csak egy pillanatot. - szóltam közbe. - Én csak most fogtam fel. Te azt mondtad, hogy manó? Azt mondtad Niallnek, hogy manó... - mondtam. Rájuk néztünk, mire mindketten elmosolyodtak és lesütötték a szemüket. Összenéztünk Sarrievel, elmosolyodtunk, majd Sarrieből feltört egy sikoly és Alice felé rohant. Szegény lány eléggé meglepődött, de egész jól kezelte a helyzetet, mert fél perccel később együtt ugráltak és sikítoztak. Hát igen, felnőtt nők módjára.
- És egész pontosan mióta is vagytok újra együtt? - kérdeztem Niallt.
- Hát ööö...két hónapja. - vigyorgott.
- Két hónapja és én nem tudok róla?? - mondtam hitetlenkedve. - Hát öcsém, nem vagytok semmik, az tuti!
- Mivel múltkor beszéltünk és mondtátok hogy nem vagytok most itthon, így gondoltuk hazaugrunk néhány cuccért. Tegnap késő este értünk haza, és már hulla fáradtak voltunk tovább indulni, így gondoltuk hogy majd ma, de..
- De jöttetek ti, és lebuktunk. - fejezte be Alice, és odament Niall mellé.
- Ha már úgy is itt összejöttünk, nem megyünk el valahova dupla randira? - vetette fel az ötletet Sarrie.
- Én benne vagyok. - öleltem át és adtam egy puszit a nyakára.
- Mi is. - mondták egyszerre.

Pár órával később eljutottunk a két utcával arrébb lévő játszótérre. Nos, igen, felnőtt emberek vagyunk ez nem kétség. Útközben rengetegen állítottak meg minket, képet kértek velünk és a lányokkal, bár ezt már mindannyian megszokhattuk.
- Niall újra együtt vagy Alicel? - kérdezte egy szőke hajú lány, ha jól emlékszem Samantha volt a neve.
- Igen, újra egy pár vagyunk. - mondta büszkén Niall. Jót tett neki is és Lizzynek is, hogy ismét egy párt alkotnak. Mindketten kivirultak, sokkal többet mosolyognak, és látszik rajtuk, hogy igazán boldogok. És ez pont így a jó.
- Ennek nagyon örülök! Tényleg nagyon aranyosak vagytok együtt. Harry kérdezhetek valamit?
- Persze. - feleltem mosolyogva.
- Igaz az, hogy elveszed feleségül Saraht? - kérdezte. Szegény Sarrie, aki épp ivott, félrenyelte a kortyot, és levegőért könyörgött. Óvatosan veregettem a hátát, hogy enyhüljön a köhögése.
- Már jól vagyok. - mondta rekedt hangon.
- Szeretnéd hogy szájból szájba lélegeztesselek? - kérdeztem vigyorogva.
- Szeretném de nem itt és nem most. - felelte.
- Hazza a kérdésre még nem feleltél. - hallottam meg Niall hangját.
- Ja ööö, hát az az igazság, hogy... - gondolkodtam. - nem. Nem veszem el feleségül. Legalább is nem most. De ezt honnan veszed?
- Az újság írta. - mondta, és felmutatott egy tegnapi kiadványt, a címlapon Sarah és én. Elkértem tőle, megkerestem a cikket, és olvasni kezdtem.

"BRÉKING! Harry Styles megházasodik!
A One Direction tagjai immáron egy éve töltik jól megérdemelt pihenőjüket, ki-ki a maga módján. Van aki világot lát, van aki a gyermekével foglalkozik, van aki stúdiózik és bizony van aki megházasodik!
A banda szívtiprója, a fiatal Harry Styles úgy döntött beköti kedvese fejét, akivel immáron közel másfél éve alkotnak egy párt, és mint a korábbi képekből is kiderült, teljes a harmónia a két fiatal között. Így nem csoda, hogy házasságra adták  a fejüket, vagy a kezüket. A csinos Sarah-t a minap szemfüles rajongók látták, amint egy esküvői ruhaszalonban nézelődött a szebbnél szebb hófehér ruhaköltemények között, feltehetőleg édesanyja és nővére kíséretében. Végül azt, hogy melyik ruhára esett a választás, nem tudtuk meg, de egy biztos: csodálatos esküvőnek néz elébe a fiatal tehetség, és gyönyörű menyasszonya!"

- Ebből egy szó sem igaz. A nővérének lesz esküvője, nem nekünk. Nem kértem meg a kezét. - mondtam.
- De tervezed? - kérdezősködött tovább Samantha.
- Nem tudom. - mondtam zavartan. Kezdett egy kicsit feszélyezni a helyzet. - De ha nem gond, mi mennék tovább. - mondtam, majd felálltam, kézen fogtam Sarriet, és elindultam.

Hazafele sétáltunk, az út viszonylag csendben telt, Sarrie és én, csak némán sétáltunk egymás mellett, csak Alice és Niall hülyéskedtek. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy vajon azzal, hogy azt mondtam hogy nem veszem feleségül, megsértettem-e. De végül is nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem akarom összekötni az életemet az övével, csak hogy egyenlőre nem. Még fiatalok vagyunk, meg...meg elismerem, be vagyok egy kicsit szarva az egész helyzettől. Ez nem épp egy olyan döntés, amit egyszerű meghozni, és ha úgy tartja kedvem, visszavonom, mert elment a kedvem. Félek. Életemben semmitől nem féltem még ennyire. Mi van, ha nemet mondd? Mi van, ha ő nem akarja komolyabbra? Mi van ha...
Túl sok a 'ha'. És én ezt egyáltalán nem szeretem. Most pedig itt sétálunk egymás mellett, majdnem úgy mint két idegen, akik fogják egymás kezét. Csodálatos. Remélem nem bántottam meg azzal a kijelentésemmel.
Miután hazaértünk, Niall vezetésével pizzát rendeltünk és kiválasztottunk egy filmet, amit majd vacsora után megnézünk. Niall és Alice még mindig pörögtek, alig lehetett őket lelőni.
- Én egy kicsi teáskanna vagyok, kicsi és ír. - mondta Niall, és elkezdett teáskannaként viselkedni.




- Ez hülye. - nevetett fel Alice, de ezért ő is csatlakozott hozzá, így már két teáskannánk volt: egy ír, meg egy angol.
- Mi van srácok instabil a padló a lábatok alatt? - kérdeztem, mire elkezdtek nevetni.
- Felmegyek átöltözni. - mondta Sarrie, majd az emelet felé vette az irányt. Összeszedtem a bátorságomat, és elindultam utána.
- Úúúú, dúl a love. - mondták. Kezdenek úgy viselkedni mint akik be vannak szívva. - De csak halkan gyerekek, este aludnánk.
- Kuss már. - szóltam rájuk, mire csak röhögtek. - Figyelj Bébi beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Persze. - fordult felém mosolyogva.Oké, eddig nem néz ki úgy, hogy meg lenne sértődve.
- Szóval...én csak...csak azt akartam mondani...hogy ööö...
- Szívem kinyögöd végre, amit mondani szeretnél? - szakított félbe Sarrie.
- Persze. - mosolyodtam el. - Szóval csak azt akartam mondani, hogy remélem nem bántottalak meg azzal, amit délután mondtam az...az eljegyzésre. - vakartam meg a tarkómat.
- Istenem, hát ez bánt téged? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Közelebb lépett hozzám, átkarolta a nyakamat és megcsókolt. - Egyáltalán nem bántottál meg. Majd összeházasodunk, ha akarod. Ha nem akarsz feleségül venni, akkor nem fogsz. Ennyi.
- Nem arról van szó, hogy nem akarlak csak ne - mutatóujját az ajkaimra tette, ezzel elcsendesítve engem.
- Ne. Nem kell megmagyaráznod. Úgy is tudom, mit mondanál. - mosolygott rám, mire megcsókoltam hosszan, és szenvedéllyel telve.


~ Sarah ~

A tüdőm vészesen kezdett kifogyni a levegőből, szinte könyörgött egy újabb adag oxigénért. Kezeimet Harry mellkasára fektettem, és egy picit eltoltam magamtól, mire meglepetten pislogott rám.
- Nincs baj, csak nem kaptam levegőt. - mondtam, fejemet a mellkasára hajtottam.
- Bocsi. - fúrta a fejét a nyakhajlatomba, és ahogy beszélt, lehelete csikizte a nyakamat, amitől kirázott a hideg. - Úgy szeretem, hogy ezt váltom ki belőled. - éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Valahogy sejtettem. - néztem csillogó smaragd íriszeibe. - De most már tényleg átöltözöm.
- Hmm..nem is hangzik rosszul.
- Szeretném ha kimennél. - mosolyogtam rá.
- Jaj Bébi ne csináld már ezt, láttalak már meztelenül! - mondta.
- Ha így folytatod többet nem is fogsz. - közöltem halál komolyan, mire sarkon fordult és kifutott a szobából.
- Már itt se vagyok! - mondta, mire csak nevettem.
Pár perccel később megfürödve, pizsiben sétáltam le a lépcsőn pont akkor, amikor csengettek.
- Kajaaa! - rohant az ajtóhoz Niall, mily' meglepő. Két perccel később két hatalmas pizzával tért vissza. Letette a nappaliban az asztal közepére, majd leült Alice mellé, velünk szemben. Miközben nekiestünk a két hatalmas pizzáknak elmesélték, hogy egész pontosan hogyan is kezdődött újra köztük ez az egész.
- Az egész a szakításunk után pár hónappal kezdődött. Újra beszéltünk egymással rendesen, nem csak tőmondatokban. Akkor hirtelen rengeteg mondanivalónk volt a másiknak. - mesélte Niall. - Egyre sűrűbben ültünk össze imitt-amott, és nagyon sokat hülyültünk együtt. Aztán megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve velem jönni utazgatni, amibe hál' Istennek belement, és így együtt mentünk mindenfelé, de persze titokban volt azért tartva. Nem felejtettünk el hívni titeket külön-külön, és persze arra is komolyan kellett koncentrálnunk, hogy nehogy elszóljuk magunkat. Nem egyszer volt olyan, hogy majdnem kicsúszott a számon, hogy 'Annyit hülyéskedtünk Lizzyvel'. De persze hála kitűnő eszemnek és mesteri furfangosságomnak, nem buktunk le.
- Csak most. Most annyira nem voltál furfangos, mester. - mondta Harry, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
- Szóval Amanda férjhez megy? - kérdezte Alice.
- Igen. - feleltem miközben egy újabb szelet pizzát vettem ki a dobozból. - Néhány hónappal ezelőtt, mi hoztuk össze Harryvel őket. Dant már régóta ismeri Harry, és látszott rajtuk Amandával, hogy nagyon szimpatizálnak, így kapóra jött a dolog. Ha jól emlékszem egy hónappal később már együtt is voltak. Sok időt töltöttünk együtt, kibékültem Ammel is, és rengeteg hülyeséget csináltunk.
- Na igen. Például sok röhejes képet. - mondta Harry. - Beszélgettünk Dannel, mire Amanda megszólal, hogy vágjunk cuki pofát. Én meg hoztam a szokásos formámat. - vigyorgott.
- Milyen fejet vágtál? - kérdezte Niall.
- Mutasd meg! - mondta Alice. Harry szerényen mosolygott, letette a pizzáját, lehajtottam a fejét, majd amikor ismét felemelte, egy ijesztő, mégis vicces grimasz ült ki az arcára, amitől mindannyiunkból előtört a nevetés.


 

- Köszönöm, köszönöm. - mosolygott Harry, majd felállt és többször is meghajolt. Bár mi annyira nevettünk, hogy az egészből alig érzékeltünk bármit is. Az egyik pillanatban Niall elejtette a kezében lévő pizza szeletet, ami a földön landolt.
- Neeem! - kiabált Niall, mire mi hárman csak még jobban nevettünk. - Akkor is megeszlek te kis csalafinta, a nagy Niall Horan furfangosságán nem jársz túl! - mondta, és felvette a földről a szökésben lévő fogolyt, párszor megfújkálta, majd jóízűen elfogyasztotta. Személy szerint már fuldoklottam a nevetéstől, rádőltem Harry mellkasára és csak nevettem. Harry, ahogy szintén nevetett, rázkódott a mellkasa amitől csak még jobban nevetnem kellett. Kétség kívül, abban a percben zengett tőlünk az egész lakás, de minket ez egy cseppet sem érdekelt. Csak nevettünk és nevettünk, a végén már azt sem tudtuk, hogy igazából min is nevetünk, egyszerűen csak jó kedvünk volt. Harry átölelt a két karjával, majd egy puszit adott a számra, de nem sokkal később ismételten bekapcsolódtunk a nevetésbe Niall és Alice mellé.
 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Hát remélem, hogy ez a fejezet elnyerte a tetszéseteket, és hogy most kapok valamiféle visszajelzést tőletek pipa, komment és feliratkozás formájában.
Szóval ne felejts el nyomot hagyni magad után, és ne felejts el szavazni oldal a következő különkiadás témájáról! ;)
 
All the love M 
 
Ui.: A történetet elkezdtem feltenni wattpadra, szóval aki szeretné, ott is olvashatja.---> Katt! 
És még valami: a társoldalamon a Fade away című blogon már fent van egy kis ízelítő az első fejezetből, az oldalsávban megtaláljátok a blogot, nézzetek be Fannihoz is ;)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Író!:D
    Nagyon tetszett az egész, főleg, hogy újra összejött Niall és Alice, nagyon drukkoltam nekik^^
    Jajj, és köszönöm szépen a reklámot, hálás vagyok!:)

    Üdv,
    Fanni M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni, :P
      Először is, nagyon szívesen ;)
      Örülök, hogy tetszett, igyekeztem jóra megírni. Hát végül ők sem bírták egymás nélkül :D
      Köszönöm, hogy írtál <3
      All the love M

      Törlés