2015. november 2., hétfő

23.fejezet: How many nights?

Sziasztok Drágák!
Hát itt volnék a következő fejezettel! Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez a a komikat Petrának és Sackónak! Köszönöm a pipákat és a plusszokat is, nagyon jól esett! :)
Hát nem tudom, ez a fejezet szerintem nem lett jó, elég lapos lett és rövid is, de ez mindenkinek szíve joga eldönteni
Jó olvasást!

  
23. How many nights?
~ Reality ~

~ Sarah ~

Reggel amikor felkeltem Harry még édesen szuszogott mellettem, a látvány melegséggel töltötte meg a szívemet, és boldog voltam, amiért velem van, bár azt még mindig nem tudtam, hogy mit eszik rajtam...
Óvatosan kibontakoztam Harry öleléséből és a ruháimat felkapva bementem a fürdőbe. Nem mondom azt, hogy nem tetszett a tegnap este, mert nagyon is élveztem. Csak az nem hagy nyugodni, amit az a lány mondott...Csak tudnám, én mivel bántottam meg őt, semmivel. Mindegy. Ahogy a kellemesen forró víz folyt le a testemen, úgy  hagytam, hogy ez a kellemesnek nem épp mondható élmény is elhagyja az elmémet. Kiléptem a fürdőből, és miután megtörölköztem, felöltöztem. Egy rövidnadrág és egy fekete haspólót kaptam magamra, és lementem a nappaliba. Még mindig nem voltam tisztába azzal, hogy pontosan merre is megyek, de valahogy eljutottam a tágas helységbe. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem felnézek twitterre. Na, ezt nem kellett volna. Még több gyűlölködő, éljen. Plusz még ott volt az a cikk is...
Gondolataimban a gyomrom hangos morgása zavart meg. Hát igen, enni kéne. Tegnap este, bár úgy jöttünk haza, hogy éhesek vagyunk, nem igazán azzal foglalkoztunk. A tegnap este emlékei hatására hatalmas vigyorra húztam a számat, és elindultam valami ehető után kutatni a konyhában. Ahogy sejtettem, nincs itthon semmi. Amikor ismét felegyenesedtem, két erős kar ölelt át hátulról, a nyakamat göndör fürtök csikizték, bár ez engem egy cseppet sem zavart.
- Jó reggelt Bébi. - mondta Harry, majd egy csókot nyomot a nyakamra. Mosolyogva dőltem neki csupasz mellkasának.
- Jó reggelt Harry. - mondtam, majd mosolyt erőltettem az arcomra, úgy fordultam meg Harry felé.
- Mi a baj? - pont ezt nem akartam, hazudni...de muszáj volt.
- Semmi. - mosolyogtam. Haz két keze közé fogta az arcomat, smaragd tekintetét az enyémbe fúrta, és újra kérdezte.
- Sarah, látom hogy valami baj van. Mondd el kérlek! Bízol bennem? - kérdezte, mire bólintottam. - Akkor mondd el mi bánt...
- Semmi csak, a tegnapi lány szavai még mindig csengenek a fülemben. - hajtottam le szomorúan a fejem.
- Mi van még? - rekedtes hangja a szívemig hatolt, és akaratlanul mondtam el mindent.
- Felnéztem twitterre...még többen kívánják a halálomat, és egyre több a gyűlölködő üzenet...el sem olvastam mindet, elég volt az amit elolvastam...
- Csss... - mondta, majd homlokát az enyémnek döntötte. - Jól figyelj rám Sarrie. Nem érdekelnek! Oké? Nem érdekel, hogy mit mondanak, mert én szeretlek! Teljes szívemből és mindennél jobban szeretlek! És ezen még a Directionerek sem tudnak változtatni. Az érzéseimen nem tud senki sem változtatni. Még én sem. Nem tehetek arról, hogy ilyen gyönyörű vagy én pedig beléd szerettem. És sajnálom, hogy mindezt meg kell élned, miattam... - az én könnyeim már rég patakokban folytak. Harry lecsukta a szemeit, de folytatta. - És ígérem neked, hogy megoldom! Még nem tudom, hogy, de megoldom, ebben biztos lehetsz! Miattad, érted...Csak kérlek ne sírj! Kérlek. - majd egy apró puszit adott a homlokomra, és szorosan átölelt, én pedig biztonságot és megnyugvást keresve bújtam közel hozzá, fejemet a mellkasába fúrtam. - Amúgy nagyon szexi vagy ebben a ruhában. Tetszik ez az itthoni összeállítás. - suttogta a fülembe, mire elnevettem magam. Imádtam, hogy mindig meg tud nevettetni- Pusztán egy mosolyától jobb kedvem lesz. Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek. Amikor egy mosoly mosolyt csal az arcodra. Amikor együtt nevettek, együtt sírtok, és együtt átvészeltek mindent, közös erővel. Nevetve bokszoltam bele egyet Harry mellkasába.
- Pimasz vagy és piszkos a fantáziád. - mondtam.
- Aucs. Ez fájt. - kapott a szívéhez tettetett sértődöttséggel. - Nem tehetek róla na! Férfiból vagyok, te meg nőből, és hát néha...
- Ne folytasd kérlek! - vágtam közbe nevetve, de ő csak befejezte.
- ...elkalandozik a fantáziám. - villantotta meg felém 1000 wattos mosolyát, miközben a tegnapi "művét" nézte a nyakamon. Ahogy sejtettem, nyoma marad egy darabig.
- Most hogy mondod... - húzódtam egy kicsit hátrébb, hogy jobban szemügyre vehessem az előttem egy szál bokszerben álló férfit. Alsó ajkamat beharapva, hajoltam közelebb Harryhez, majd kéjes hangon a fülébe suttogtam. - Én sem különbözök már tőled... - majd hátat fordítottam a meglepett és lefagyott Göndörnek és elindultam fel a szobába.
- Most meg hova mész?
- Öltözni. - mosolyogtam vissza rá.
- És így hagysz itt? Na megállj, ezt most nagyon rosszul tetted! - majd utánam indult, volna, nagy lendülettel, de a még mindig gipszelt lába ezt megakadályozta. - Egyszer úgy is utolérlek. - morogta sértetten, majd lassan elindult fel a lépcsőn, mire én nevetve fordultam be a szobánkba. Imádom ezt srácot! Elterelte a figyelmemet a gyűlölködőimről, de egy valami még mindig ott motoszkált tudat alatt a fejemben...

~ Harry ~


@Harry_Styles: Remélem minden olyan lány boldog és jobban érzi magát, aki bántja Sarrie-t...ez aljas húzás volt skacok...

Furcsa mód ettől a gyerekes húzástól jobban éreztem magam. Először szó nélkül akartam hagyni a dolgot, de nem bírtam ki. Idegesít, hogy néhányan nem tudják elfogadni, hogy végre megtaláltam azt a lányt, akivel boldog lehetek, de nekik ez sem tetszik. Percekkel ezelőtt Paul is felhívott, és nem épp jó hírt közölt velem. Dühösen csúsztattam a zsebembe a telefonomat, de amint megláttam az én csodálatos barátnőmet, ez a düh szerte foszlott, és helyét a határtalan szerelem vette át. Odalépett hozzám, mire gyorsan lecsaptam édes ajkaira.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte miután elváltunk.
- Mert szeretlek. - mondtam, és a kezébe adtam a kocsikulcsot. - Te vezetsz, mert nekem ilyen lábbal nehezen megy. Szóval...
- Siessünk, éhen halok. - fejezte be helyettem.
- Pont ezt akartam mondani. - mosolyogtam rá. - De én fizetek! - láttam, hogy szólásra nyitotta volna a száját, de én belefojtottam a szót. - Ha nem hagysz fizetni itthon maradunk. - röhögtem.
- Jó, legyen. - forgatta meg tengerkék íriszeit.
- Ez az! - mire elnevette magát.
Előrementem és mutattam az utat a garázshoz, majd beszálltunk a fekete Audiba. Furcsa volt az anyósülésen, de meg kell hagyni, jól vezetett.
- Nő létedre jól vezetsz. - mondtam ki hangosan is gondolataimat.
- Köszi. Apu 14 éves korom óta tanított. Aztán amikor eljöttünk Londonba Joey-val, akkor ő vezettetett néha. Nagyon néha, mert félt mellettem. - nevetett.
- Nocsak, fűződnek jó emlékeid is ahhoz az állathoz?
- Bármily meglepő igen. - mondta, én pedig folyamatosan mondtam neki merre menjen. - Tudom, hogy hihetetlen, de nem volt ám mindig ilyen erőszakos. Amikor megismertem, nagyon rendes és tisztelettudó volt és ez mellé még párosult a kedvessége. Nagyon kedves volt, és emlékszem, nagyon tepert értem apámnál. Minden szombaton elkért a családomtól, és mindig máshová vitt...Aztán amikor megszerzett, ez ment így egy hónapig még, aztán kevesebb lett a közös program, amit betudtam annak, hogy kell egy kis idő mindkettőnknek a barátokra. Aztán miután ideköltöztünk Londonba, fokozatosan épült le, és tűnt el az a srác, akibe anno beleszerettem. Új barátokat szerzett, melózni nekem és Al-nek kellett a suli mellett, de ezt úgy is tudod. És jöttek azok az idők, amikor többet volt távol, mint itthon, folyamatosan bulizott. Rászokott a cigire, a piára, a drogra. Rászokott a verésre is...Először mindig csak fenyegetés volt, egy hajtépés, vagy egy kisebb pofon. Aztán ezekből földhöz vágás és terror lett. Volt, hogy Alice-nek is nekiment, de leállítottam...a többit meg már úgy is tudod... - fejezte be a monológját, majd leparkolt egy Starbucks előtt. Kezemet az övére fektettem, és megszorítottam azt, mire ő rám emelte tengerkék tekintetét, és elmosolyodott. - De téged akkor is jobban szeretlek, mint őt valaha is szerettem. - nyomott egy rövid csókot a számra, majd kiszállt, aztán én is. Gyorsan Sarrie mellé siettem, félkézzel átkaroltam a derekát, és puszit adtam a homlokára, majd kezeinket összekulcsoltam és így haladtunk az épület felé. Bent viszonylag kevesen voltak, és eldugott kis sarokban helyet is találtunk így leültünk és leadtuk a rendelésünket. Sarrie velem szemben ült, és csak nézett ki az ablakon. Láttam, hogy bántja valami, ezért a kezemet ráfektettem az övére, mire rám nézett.
- Én is nagyon szeretlek. - mondtam neki őszintén, mire végre elmosolyodott.
- Köszönöm. - suttogta, és egy újságért nyúlt, azt kezdte el olvasgatni. Majd hirtelen elkerekedett a szeme, és ismét a szomorúság fényét láttam megcsillanni a szemében.
- Hé mi a baj? - kérdeztem értetlenül.
- Ez, ez a bajom! - bökött az újságra. Gondolom láthatta értetlen arckifejezésemet, mert olvasni kezdett.
- "~Harry Styles LA-ban van! De nem egyedül...~
Úgy tűnik, a One Direction szívtiprója nagyon boldog jelenlegi partnerével, a csinos Sarah Baker-el. A minap édes kettesben látták a párt Styles LA-i otthonának környékén sétálgatni, és csókolózni.
De vajon meddig tart a boldogság? És vajon mit szól mindehhez a szintén LA-ben tartózkodó Taylor Swift?" - majd lecsapta az újságot, és dühösen nézett rám. - Mit keres itt? Miatta vagyunk itt?
- Mi?? Nem! - akadtam ki. - Fogalmam sem volt arról, hogy itt van, esküszöm!! Én csak veled akartam tölteni egy kis időt kettesben, de nem tudtam, hogy Taylor is itt van! Komolyan mondom!
- Harry...nyugodtan megmondhatod az igazat, sőt követelem az igazat! Miatta vagyunk itt igaz? - mondta elcsukló hangon. Szólásra nyitottam a számat de Sarah leintett. - Ne. Inkább ne mondj semmit.
Kihozták a rendelésünket, amit csendben elfogyasztottunk, majd miután kifizettem, bármennyire is haragszom rá nem vagyok tapló és nem várom el hogy ő fizessen, elindultunk a kocsival a legközelebb eső boltba. Halkan mondtam neki merre menjen, de azon kívül nem beszéltünk. Én még a boltba sem mentem be, ráhagytam a vásárlást. Miután azzal végzett segítettem bepakolni a kocsi hátuljába és hazafelé vettük az irányt. Otthon kipakoltunk mindent, mint két idegen, úgy viselkedtünk. Rosszul esett, hogy nem bízott bennem...Ő felment a szobánkba én pedig a nappaliban ültem le. Nem csináltam semmit, csak bámultam ki a fejemből. Ha most elveszítem, azt nem élem túl. Egyszerűen képtelen vagyok élni nélküle! Mindennél jobban szeretem, ő hoz fényt a silány valóságba, ő az aki bearanyozza a napjaimat...És ha most elvesztem...
Gyorsan megráztam a fejem hátha ezzel elterelem a gondolataimat ezekről a rossz képzelgésekről, és inkább a régóta a sarokban pihenő gitáromért nyúltam.

~ Sarah ~

Ha van olyan díj, hogy a világ leghülyébb embere, akkor az az enyém. Ez volt az első összeveszésünk Harry-vel azóta, hogy együtt vagyunk. Megbántottam, nagyon megbántottam, ráadásul egy olyan dologgal, amiben még én magam sem vagyok biztos. Egyetlen szó igaz rám: hülye. És igaza volt annak a vörös hajú lánynak, egy hisztis ribanc vagyok. Máskor is vesztem már össze ugyan vele, de akkor nem éreztem ennyire a súlyát. Nem éreztem a kimondott szavak súlyát, de most, hogy együtt vagyunk, sokkal jobban fáj. Arcomat már teljesen eláztatták a könnyeim amiket a hülyeségem miatt hullajtottam. Mégis hogy gondolhattam azt, hogy Harry Taylor miatt jött ide velem, hogy gondolhattam, hogy van köztük valami, amikor minden szabad percét velem tölti. Felmentem twitterre, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat Harry-ről. Ott a még mindig temérdek olvasatlan üzenet és egy értesítés várt, hogy Harry megjelölt egy tweetjében. A gyomrom azonnal görcsbe rándult, és amint olvastam, hogy mit írt ki Harry a könnyeim ismét utat törtek maguknak. Nem bírtam tovább, a tudat, hogy megbántottam az embert akit szeretek, mardosott belülről. Végigfeküdtem az ágyon és Harry párnájába bújva utat engedtem a könnyeimnek. Aztán megütötte a fülemet az ismerősen rekedtes, mély énekhang és egy gitár hangja.

 *"And now I'm one step closer to being
Two steps far from you
When everybody wants you
Everybody wants you"

Lassan felkeltem az ágyból és megpróbáltam minél hangtalanabbul közlekedni a lépcsőn. Harry-t a nappaliban találtam ahogy a kanapén ülve gitározott és énekelt.

 "How many nights does it take to count the stars?
That's the time it would take to fix my heart
Oh baby, I was there for you
All I ever wanted was the truth, yeah, yeah
How many nights have you wished someone would stay?
Lie awake, only hoping they're okay
I never counted all of mine
If I tried, I know it would feel like infinity
Infinity, infinity
Yeah, infinity"

Halkan szipogva és könnyezve hallgattam ahogy énekelt. A dal a szívemig hatolt, és a benne érzett fájdalom erősebb lett. Hogy tudtam én ezt a fiút megbántani? Harry még akkor sem vett észre amikor felállt és eltette a gitárt az egyik sarokba. Miután megfordult, meglepetten nyugtázta, hogy kisírt szemmel még mindig könnyezve bámulom. Ő nem szólt semmit, csak bánattal a szemében nézett. Én sen szóltam, cselekedtem. Futva szüntettem meg a kettőnk közti távolságot, majd azonnal Harry nyakába ugrottam, karjaimmal átöleltem, lábaimmal pedig átkulcsoltam a derekát, a fejemet a nyakába hajtottam, miközben  ő erősen tartott. Szavak nem jöttek a torkomra, csak sírtam és öleltem. Nem volt most másra szükségem csak rá. Csak ő kellett nekem és az, hogy a közelemben tudhassam. Mélyen szívtam be ismerős illatát, majd nagy nehezen megszólaltam.
- Sajnálom! Én nem akartam semmi rosszat mondani, én tényleg sajnálom akkora hülye vagyok kérlek bocsáss meg, én nem akartam...nem akartam...
- Ssss..nyugi. - simogatta a fejemet, miközben én még mindig a nyakán lógtam. - Semmi baj. Nem is haragudtam rád csak egy kicsit rosszul esett, hogy nem bíztál bennem.
- Nagyon sajnálom. Meg sem érdemellek, túl jó vagy hozzám Harry. Én... - mondatomat nem tudtam befejezni, mert puha ajkait rátapasztotta az enyémekre. Jól esett a csókja, az ölelése, a közelsége. Csókunkat csak annyira szakítottuk meg, amíg mindketten levegőt juttatunk a tüdőnkbe. Úgy faltuk egymás ajkait mintha egy éve nem láttuk volna egymást pedig csak pár óráig tartott ez a szünet. Miután elváltunk egymástól, Harry letett, én pedig a homlokomat neki döntöttem az övéének.
- Csak egyet kérek Sarah. - suttogta Harry, mintha bárki is meghallhatna minket. - Kérlek bízz bennem!
- Úgy lesz! Ígérem. - majd egy apró, lágy csókot adtam a szájára.

A kibékülésünk után jó egy óráig csak ültünk a kanapén egymást ölelve. Harry még egy párszor elénekelte nekem az Infinityt, de megmutatta többek közt a Perfectet és a Home-ot is. Minden mosolyogva hallgattam végig.
Mivel ebéd fele járt az idő kitaláltuk, hogy főzünk. Spagettihez vásároltam be, szóval nekiálltunk ketten. Harry előbb kifőzte a tésztát, én addig elkezdtem a szószt, aminek a kevergetését később rábíztam, mert én a sajtot reszeltem. Egymásnak háttal álltunk, de tisztán hallottam a fakanál egyenletes súrlódását és a cuppanásokat.
- Harry, ha megeszed, nem lesz se ebéd se vacsora! - szóltam rá nevetve.
- Naa! Kóstold meg és megérted! - tartotta elém a kanalat. Megfújta, hogy ne legyen forró majd a számhoz emelte. Nem hazudott, tényleg nagyon finom volt. A szám sarkában maradt egy kis szósz, amit Harry észre is vett. Lassan hajolt felém majd egy puszival eltávolította, mire csak mosolyogni tudtam erre pedig ő is mosolygott. Egy jó tíz perc elteltével késznek nyilvánítottuk az ételt. Megterítettük az asztal, majd leültünk ebédelni. Az egész ebéd alatt egymás kezét fogtuk. Miután végeztünk bepakoltuk az edényeket a mosogatógépbe, és átmentünk a nappaliba. Harry leült a kanapéra én pedig az ölébe, karjaimmal átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
- Mit csináljuk? - kérdeztem. Harry egy pillanatra elgondolkozott majd csillogó szemmel tudtomra adta az ötletét.
- Van fürdő ruhád?
- Van. - feleletem.
- Akkor vedd át. Én is átöltözöm. - mondta majd felállt.
- És a lábad?
- Jót tesz majd neki egy kis szabadság. - kacsintott majd eltűnt.
Mosolyogva mentem fel a lépcsőn, örültem hogy újra szent a béke köztünk. Átvettem a fekete kétrészes fürdőruhámat, majd a fürdőből elvettem egy törölközőt, magam köré tekertem és elindultam ki a kertbe.
Harry már kint volt, egy törölközőt a dereka köre csavart, és egy pokrócot terített le a fűbe. Fogalmam sem volt hogy honnan de valahonnan szólt a zene, szóval olyan bulihangulat volt. Amikor meglátott mosolyogva felhúzta a szemöldökét majd közelebb jött és a derekamnál fogva magához húzott, majd belepuszilt a hajamba. Morcosan nézte a műszálas anyagot a testemen, majd a fülemhez hajolt és rekedtes hangján bele súgott.
- Nincs mit takargatnod. Tegnap este mindent láttam. - jelent meg arcán egy kaján vigyor, mire ellöktem magamtól. Ledobtam a türcsit magamról és mosolyogva elindultam Harry felé. Kezemet végighúztam meztelen felsőtestén, majd egy könnyed mozdulattal megszabadítottam őt is a felesleges textiltől. Egész közel hajoltam hozzá, már-már majdnem megcsókoltam, de ehelyett egy gyors mozdulattal a vízbe löktem. Annyi ideje még volt, hogy levegőt vegyen, majd lemerült. Pár másodperc után prüszkölve jött fel a víz alól, mire kitört belőlem a nevetés. Göndör fürtjei nedvesen tapadtak a homlokához, a kelleténél tovább legeltettem a szememet a kidolgozott és kitetovált felsőtestén, és ép ez okozta a vesztemet.  Harry felkapott és beugrott velem a vízbe, sikítani és levegőt venni volt időm, majd elmerültünk. A víz alatt ki tudtam nyitni a szemem, így észre vetten Harry-t, odaúsztam hozzá és megcsókoltam. Még sosem csókolóztam víz alatt, de most már ezt is kipipálhatom a listán. Harry vigyorogva tartott a karjaiban immár a víz felszínén voltunk. Egész délután szórakoztunk, olyanok voltunk mint az óvodások. Három óra pancsolás után, mire kellően elfáradtunk és ronggyá áztunk, kiszálltunk és lefeküdtünk a plédre a fűbe. Mosolyogva hajtottan a fejem Harry mellkasára egyik kezemet is ott pihentettem. Hallottam ahogy egyenletesen veszi a levegőt, ahogy dobban az a hatalmas szíve. Ujjaimmal a tetoválásait rajzoltam körbe mosolyogva, mire megszólalt.
- Ha így folytatod tudod mi lesz a vége...
- Tudom. - majd abba hagytam, és helyette egy puszit nyomtam oda ahol a szíve lehetett. - Köszönöm.
- Mit is? - nevetett.
- Hogy még mindig mellettem vagy. - ugyan nem láttam, de éreztem hogy elmosolyodik, majd szorosan átölelt. Egyik kezével a karomat simogatta, miközben halkan dúdolta az Infinity-t. A külvilágból nem sokat érzékeltem, de azt igen, hogy a világ legcsodálatosabb fiújának a mellkasán feküdtem, és mosolyogva aludtam el.

------------------------------------------

 One Direction - Infinity
"És most már két lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy
Két lépéssel messzebb legyek tőled
Amikor mindenki téged akar
Mindenki téged akar

(Refr:)
Hány éjszakán át tart megszámolni a csillagokat?
Ennyi időbe telne, hogy helyre hozd a szívem
Oh, bébi, ott voltam neked
Minden, amit akartam, az igazság, igen
Hány éjszakán át kívántad, hogy valaki maradjon?
Ébren feküdve, reménykedve, hogy minden rendben
Soha nem számoltam az enyéimet
Ha megpróbálnám, tudom, hogy végtelennek érezném
Végtelen, végtelen
Igen, végtelen"

-------------------------------------------

Na hát ez lett volna! Azért remélem tetszett!
Ne felejtsetek komizni, pipálni, feliratkozni.
Köszönöm ha elolvastad!
All the love,M

Előzetes: 24.Várunk és elengedünk
"Van egy általános igazság, amivel szerintem az emberiség 90%-a találkozott már. Ha az ember szeret valakit, akkor akár tűzbe is menne érte, mindent megtenne azért hogy a szeretett személy boldog és egészséges legyen. De ha az ember igazán szeret valakit, akkor képes elengedi azt, hogy jobb legyen a szerettének...
És én igazán és eléggé szeretem Sarah-t ahhoz hogy ezt megtegyem..."

6 megjegyzés:

  1. Jaaaaaj hat megint csak dicserni tudlak😄. Olyan edesek egyutt. Csak Sarah rajohetne, hogy Harry tenyleg szereti ot.
    Igy tovabb Palko😊💕💗

    VálaszTörlés
  2. Sackó <3
    Köszönöm hogy írtál!
    Köszönöm a dicséretet is. Hát igen, a női logika :D Rokonlelkek vagyunk Sarah-val :DD
    Igyekszem...
    All the love, M

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Lassan utolérem magam az olvasásban nálad. :)
    Hát ez a rész, annyira jó volt. Úgy értem, volt benne minden, és így volt tökéletes. Egy kis cukiság, kellő perverzség, összeveszés, kibékülés. Szóval, úgy volt kerek, ahogy van. :)
    Csak gratulálni tudok hozzá! :)
    U.i. Nem ígérhetek rendszeres komizást, persze megpróbálok mindig írni a részekhez, csak egyszerűen nem marad időm, de olvasom a részeket. :) Szóval, próbálok majd mindig írni. Igazából pár soros komikkal nincs képem ide állítani, azért is marad mindig el. :)
    Csak így tovább! :)
    All the love
    Bay.

    VálaszTörlés
  4. Sziaaa :D
    De jó :)
    Hát igyekeztem, és köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon jól esnek. :)
    Én a pársoros kominak is nagyon tudok örülni ;)
    Köszönöm hogy elolvastad, és hogy velem tartasz!
    All the love, M

    VálaszTörlés
  5. Szia :)
    Először is nagyon sajnálom hogy az előző részhez nem írtam, de olvastam természetesen!!!
    Hát de...de...most mondjam el azt, amit már százszor?
    Hát figyu bakker már tutira veszem tesó hogy cefetül unod hogy én mindííg minden körülmények között ugyanazt írom le neked. Hogy..egy csoda vagy.
    És ezt el kéne hinned. Mert olyat teszel, amit más nem tud, és olyan életérzéseket írsz le, amiket más nem tudna.
    Hát van még mit tanulnom tőled! Rengeteg mindent.
    Ennyi lett volna...mielőtt elsírom magam.
    Továbi sok sikert kívánok tesó!
    Love my sister: Jazi ♥

    VálaszTörlés
  6. Sister ♥
    Semmi baj, tudom hogy olvastad, hisz mindig olvasod ;)
    Egyáltalán nem unom, jól esnek minden alkalommal a szavaid és természetesen köszönöm is. Lassacskán még lehet el is hiszem amit mondotok :D
    Te sem vagy kispályás, de azért köszönöm.
    Tudom már sokszor mondtam, de elmondom most is: ha segítség kell, csak szólj ;)
    Love my sister ♥
    All the love, M

    VálaszTörlés