2015. szeptember 12., szombat

20.fejezet: Forgatjuk az életünk filmjét

 
20. Forgatjuk az életünk filmjét

~ Harry ~ 

Reggel ébredéskor el kellett gondolkoznom, hogy is vagyok pontosan, mert a szobám fehér falai helyett lila falakat pillantottam meg először. Fél perc után rájöttem, hogy Sarrie szobájában vagyok. Micsoda lángész...
Sarrie még aludt, így én sem keltem fel. Pedig kellett volna mert klipforgatásra kellett volna mennem, de egyszerűen nem volt szívem felkelteni. Kezemmel az éjjeli szekrényen lévő telefonomhoz nyúltam, és írtam egy sms-t Louis-nak, hogy menjenek nyugodtan, én külön megyek. Egy perc múlva rezegni kezdett a telefonom, majd Lou tömör 'Oké :D' válaszát olvashattam. Hiába, akármekkora dumás is, reggel nem valami bőbeszédű. Sarah-t is akartam vinni, de az érdekes lesz, mivel amióta a koncerten nyilvánosságra hoztam a kapcsolatunkat, az egész londoni, de talán még az egész világsajtó ezen a témán csámcsog. Napról napra érdekesebbek az újságok címei. 'Harry Styles már nem szingli', 'Harry elkelt' vagy épp 'Több ezer lány szíve tört össze Harry Styles miatt'. Több százan voltak olyanok, akik a közösségi oldalakon rákérdeztek, hogy igaz-e? Én persze azt mondtam hogy igen. Úgy érzem, nincs mit szégyellnem. Volt olyan, aki megkérdezte, hogy Sarrie színésznő-e vagy énekes? Én persze azt mondtam, egyik sem. És ilyenkor illetődtek meg, hogy 'most éppen' nem hírességgel járok. Az a baj, hogy nem ismernek eléggé. Meglát egy paparazzi egy nővel, és már elkönyvelik, hogy járunk, pedig az esetek 98%-ban csak és kizárólag baráti találkozások voltak. Az a maradék 2% meg a Sarrie-vel töltött idő. Gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy ismét rezegni kezdett a telefonom, majd Sarah is ébredezni kezdett. Az sms ismét Louis-tól jött, hogy elindulnak.
- Jó reggelt. - köszöntött álmosan Sarrie.
- Reggelt kócos. - nyomtam egy puszit a fejére. - Mennyi idő alatt tudsz elkészülni?
- Miért?
- Ma van a klipforgatás...
- Juhuhuujjj. - ugrott ki az ágyból, majd a fürdő felé rohant. A kép rendkívül vicces volt, mert Sarrie szinte kiesett az ágyból, így nem tudtam megállni nevetés nélkül. - Harry, mért nem keltettél fel? Idő kell nekem, nem olyan egyszerű az elkészülés!
- Jó-jó, nyugi. - nevettem még mindig. - Kezdj el készülődni, én addig megnézem Alice-t és riasztom őt is.
- Szerintem ő nem fog jönni. Hacsak nincs valami varázserőd, ki nem rángatod a házból.
- Éppenséggel van egy titkos fegyverem. - mondtam elgondolkozva.
- Igen? És mi lenne az?
- Én vagyok Harry Styles! - jelentettem ki büszkén, mire Sarrie-ből kitört a nevetés, és fuldokolva ment a fürdőbe készülődni. Becsuktam magam után a szoba ajtaját, és a folyosó végén lévő szobába bekopogtam, majd amikor nem kaptam választ, benyitottam. Nem Alice szobája volt, hanem Joey-é. A falak, mint minden fiú szobájában, fehérek voltak. A szoba bal oldalán az ablaknál volt egy hatalmas franciaágy barna takaróval és egy párnával. Az ajtótól jobbra két hatalmas szekrény volt, az egyikbe ruhák voltak össze-vissza behányva, a másikon képek voltak, belül pedig ágyneműk, törölközők és cipők, meg néhány kabát felakasztva. A képek nagy részén Joey volt számomra ismeretlen emberekkel amint buliztak, piálnak vagy cigiznek. Minden második kép erről szólt, buli, pia, haverok, cigi. Sarah-t egy képen láttam csak, azt is egy másik mögött találtam meg, ez a kép talán a megérkezésükkor készülhetett. Micsoda dalia. Nem azt mondom, hogy legyen tele Sarah-ról készült képekkel a szoba, de ha az ember szeret valakit, akkor annak van képe az adott személyről, és nem, nem csak egy, és azt az egyet sem takarja el egy másikkal. Miután kinézelődtem magam, kimentem a szobából, és a szomszédos ajtón kopogtam, mire bentről egy halk 'Gyere' nyöszörgés hallatszott. Benyitottam Alice szobájába, a lány még az ágyban feküdt betakarózva.
- Alice. Ideje felkelni, különben lekéssük a forgatást.
- Milyen forgatást? - motyogta a takaró alól.
- A Drag me down klipjének a forgatását. - mondtam.
- Én nem megyek.
- Miért?
- Minek menjek? Semmi értelme!
- Alice, 5 perced van hogy felöltözz, ha nem, akkor Niall pólójában viszlek el a srácokhoz, és akkor ő is látni fogja, hogy a pólójában alszol! - csuktam be az ajtót, majd visszamentem megnézni Sarah-t. A látvány ami a szobában fogadott, fantasztikus volt, Sarah egy szál nadrágban és melltartóban kutakodott a szekrényében. Amikor meglátott engem, egyet a felsőteste elé kapott, egyet meg hozzám dobott.
- Naa, menj ki! Szégyenlős vagyok!
- Nincs mit szégyellned, de oké, kimegyek. - kezemben a hozzám dobott pólóval és hatalmas nagy vigyorral, a nevetést visszafojtva léptem ki a szobából. 2 perccel később Sarah jelent meg az ajtóban fekete nadrágban és, immáron egy fehér pólóban.
- Ideje lenne neked is felöltöznöd, nem gondolod? - kérdezte végignézve rajtam. - Bár nem mintha zavarna, hogy így látlak, csak így hideg lesz egy picit.
- Átugrom haza átöltözni. Ha készen vagytok akkor a kocsinál várlak titeket, oké?
- Oké. - mondta, majd közelebb lépett hozzám, kezével megtámaszkodott csupasz mellkasomon, és egy apró csókot nyomott a számra. Sarah Alice-t meg megnézni, én pedig felöltöztem, majd hazamentem. Felcaplattam a lépcsőn, és a szobám felé vettem az irányt. Az öltözést nem variáltam túl így 5 perccel később én is a kocsim mellett álltam a lányokkal.

Az út a forgatás helyszínéig viszonylag csendben telt, csak Sarah meg én beszélgettünk, Alice a gondolataiba merülve bámult ki az ablakon. Amikor odaértünk Alice rögtön kiszállt és berohant az épületbe, de nekem és Sarrie-nek át kellett verekednünk magunkat a tömegen. Életemben nem láttam még ennyi paparazzit és újságírót. Kézen fogtam Sarah-t és elindultam vele a bejárat felé. Menet közben egy újságíró odaszegődött mellénk és kérdezni kezdett.
- Harry, mióta vagy együtt a barátnőddel? - kérdezte az interjúvoló.
- Holnap lesz egy hónapja.
- Eljegyzés már volt?
- Még a kezét sem kértem meg. De tervezem.
- Most meg hová mentek? - kiáltott utánunk.
- Forgatjuk az életünk filmjét! - kiáltottam vissza.
Természetesen nem felejtettem el, hogy holnap lesz a hónapfordulónk, és az ajándékot sem felejtettem el. Szerintem elég gagyi, de remélem azért, hogy tetszeni fog neki.

~ Sarah ~

Amíg a fiúk elmentek öltözni Alice-el leültünk. Nem szólt egy szót se, csak nézett Niall után.
- Miért nem mész oda, és közlöd vele, hogy hülyeséget csináltál, és kezdenétek elölről?
- Sarah...ez nem ilyen egyszerű. Te és Harry nagyon összeilletek...
- Te és Niall is összeilletek! - szakítottam félbe.
- Jó Sarah, hagyjuk, oké? - mosolygott. Most először, de mosolygott!
- Hát jó.

Fél órával később a fiúk elkezdték a forgatást, ami nem ment gyorsan. Egy jelenetet többször is fel kellett venni, mert nem volt minden rendesen a helyén. Az alapötlet fantasztikus! A klipben Liam edz, Louis a világűr felderítő járműjét vezeti, Niall a gravitációs szimulátorban lebeg, Harry pedig robonautákkal barátkozik, vagyis hülyéskedik. Az első fél órában a fiúk csak hülyéskedtek és játszottak, mint a gyerekek. Érett felnőtt férfiak...

A nap végére kellőképpen kifáradtak ők is és mi is Alice-el. Azért, bármennyire is meghaltunk a röhögéstől a fiúk miatt, akkor is egy helyben ültünk, és az is fárasztó. De a végeredmény elképesztő lett!
Miután hazaértünk, és felzabáltunk minden kaját amit otthon találtunk, elindultunk aludni. Alice is maradt, nagy-nehezen rábírtuk venni, hogy maradjon. Felmentem majd letusoltam, és belebújtam Harry egyik pólójában. Az illata olyan volt, mint neki. Aztán belépett az ajtón és fáradtan dobta le magát az ágyra. Kihasználva az alkalmat, ráültem a hasára, majd megcsókoltam. éreztem ahogy belemosolyog a csókba, majd egy elégedett morgás hagyta el a száját. Amikor leállítottam magam, és voltam olyan kedves, hogy leszálltam róla, ő is letusolt majd befeküdt mellém az ágyba. Fejét a hasamra hajtotta, karjaival átkarolt.
- Nagyon klassz lett a klip! Azért megérte végigszenvednem a fél órás röhögőgörcsömet a hülyéskedésetek miatt.
- Azt ne mondd hogy nem volt vicces! - nevetett fel. 
- De az volt! Főleg amikor a robotokkal hülyéskedtél. Vagy amikor Niall szuperhőst játszott a szimulátorban. Jó volt látni, hogy kicsit jobb kedve volt. Csak Alice maradt  egy kicsit szűkszavú még, de kezd oldódni. Bár látszik rajta, hogy még szereti Niall-t.
- Én igazából már nem értem őket. És meg mondom őszintén, nem is akarom. Én bízom bennük, szerintem tudják, hogy mit csinálnak. - mondta, majd nagyot ásított. Kezemmel simogatni kezdtem a hátát, aminek következtében gyorsan elaludt, ugyanúgy, a hasamon.

Reggel amikor felkeltem Harry nem volt mellettem. Megnéztem a fürdőben, de ott sem volt. Biztosan lent van a nappaliban. Amint kiléptem a szoba ajtaján finom illatok csaptak meg. Reggeli. Lementem a lépcsőn, és Harry-t találtam a konyhában, amint épp tojásrántottát süt.
- Csodálom, hogy Niall még nem kelt fel. - mondtam, majd odasétáltam hozzá és egy gyors puszit nyomtam a szájára. - Isteni illata van.
- Ugye? Ez az egyik specialitásom! - mosolygott aranyosan.
- A rántotta? - nevettem. - És mi a másik?
- Bolognai-spagetti. - nevetett fel. - De azt tényleg jól meg tudom főzni!
Nevetve ráztam meg a fejem, majd hátat fordítottam Harry-nek, és tátva maradt a szám.
Az asztal gyönyörűen meg volt terítve fehér abrosszal leterítve két személyre megfelelően megterítve, és az asztal közepén még gyertya is volt.
Arra eszméltem fel, hogy még mindig mosolyogva az asztalt bámulom, és arra, hogy Harry hátulról átölel, fejét a fejemen pihentette.
- Boldog hónapfordulót! - hallottam mély, rekedtes hangját amint a fülembe suttog.
- Ezt mind miattam csináltad? - hüledeztem.
- Igazából ez csak a kezdet. Miután megreggeliztünk, felöltözünk és elmegyünk valahova.
- Hova?
- Meglepetés.
- Ahj. Nem mondod el? - kérdeztem, mire a fejét rázta. - És ha ezt teszem, akkor se. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Bármennyire is tetszik a dolog, meg akármennyire is élvezem, a válaszom nem. Meglepetés. - kacsintott.
- A többiek tudnak erről?
- Szerinted, ha nem tudnának, nem állnának már az ajtóban, hogy mikor lesz kaja?
Nevetnem kellett, mert tényleg igaza volt. Ha nem tudnának erről a többiek, most nem kettesben lennénk itt. Minimum hármasban, mert Niall tuti itt lenne. Leültem az asztalhoz, majd Harry odahozta a reggelit és leült ő is enni. A reggeli isteni volt. Miután megreggeliztünk, segíttettem elmosogatni. Ami nem volt egyszerű. Bátor és merész gondolattól vezérelve habból szakállat varázsoltam Harry arcára, aki ezt fröcsköléssel viszonozta. És ez így ment tíz percig, mire már az egész konyha úszott. Gyorsan felmostam, nehogy valamelyik elessen, ha lejön. Felmentem a szobánkba, letusoltam, majd felöltözem és kivettem a ruháim közül az ajándékot, amit Harry-nek vettem. Amíg ő készülődött lementem és lent vártam rá. Amikor végre lecsattogott a lépcsőn, elolvadtam (ismét), hogy milyen jól néz ki. Fekete csőnadrág és fekete ing volt rajta, pontosan addig kigombolva, hogy a pillangós tetoválása látszódjon egy kicsit. Mire rájöttem, hogy kicsit túl sokáig legeltetem rajta a szemem, ő már a cipőjét vette.
- Harry. Ez lenne az én ajándékom. Nem nagy szám, de szívből jön.
Mosolyogva elvette a felé nyújtott dobozt, majd kibontotta, és kivette a nyakláncot, amin egy horog volt.
- Azta. Ez, hihetetlenül szép! - mondta. - Köszönöm Bébi. - majd megcsókolt.
- Nekem is van, itt a párja. - mutattam a nyakamban lévő kisebb darabra, mire elmosolyodott.
- Segítesz feltenni? - bólintottam. Egy kicsit be kellett rogyasztania a lábait, hogy felérjem. Hát igen, én és a magas pasik...
Miután feltettem neki a nyakláncot és is felvettem a cipőmet, majd Harry felsegítette a kabátomat. Ő is felvette a sajátját, a sállal, ami eddig a nyakában volt, pedig bekötötte a szememet.
- Hé, ezt most miért? - kérdeztem.
- Mondtam, hogy meglepetés. - súgta a nyakamba, amitől kirázott a hideg. - Csak bízd rám magad.
Mivel nem láttam, nem kellett sokáig kérlelnie, hagytam, hogy szorosan mögém álljon és vezessen. Annyit érzékeltem, hogy beültet a kocsiba, beindítja a motort, és elindulunk. Innentől kezdve, vagy jó fél órát  autóztunk, mire megállt és kisegített a kocsiból. Bementünk egy ajtón, aztán még egyen.
- Itt állj meg. - mondta, majd végig simított az arcomon.
- Hova lettél?
- Nyugi, itt vagyok mögötted. Vedd le a sálat.
Így is tettem, majd egy hatalmas helységben találtam magam.
- Hé. - szólt Harry, mire megfordultam, és mosolyognom kellett. Egy pár korcsolyát tartott a kezében.



- Úristen! Nagyon rég nem korcsolyáztam már! - mondtam, majd odamentem hozzá, és megöleltem. - Szerintem már el is felejtettem, hogyan kell.
- Itt az ideje feleleveníteni az emlékeket! - mondta. Leültem egy székre, és segített felvenni a korit. Miután ő is felvette, nagy-nehezen bebicegtünk a pályára, ami szinte üres volt, csak egy-két ember volt a jégen. Már az első lépésekkor el akartam taknyolni, de szerencsére Harry fogta a kezem, így nem estem el.
- Na gyere. Menjünk beljebb! - mondta, majd elkezdett hátrafele korizni, így folyamatosan velem szembe volt és fogta a kezem.

  

- Azt hiszem ma még sokat fogok esni. - nevettem.
- Dehogy is. - nevetett, majd odahúzott magához és megcsókolt. Amikor szétváltak ajkaink, Harry háta mögött egy hatalmas fehér leplet láttam leomlani a kilátóról. Összeszűkült szemmel olvastam a szavakat rajta. 

"Magyarul: Szeretlek!
Angolul: I love you!
Németül: Ich liebe dich!
Spanyolul: Te quiero!
Franciául: Je t'amie!
Olaszul: Ti amo!
Latinul: Amo te!
 Hollandul: Ik houd van je!
Szlovénul: Ljubim te!♥"

- Azt mondtad, ha kilenc nyelven elmondom, hogy szeretlek, akkor végre megérted. - mondta, miközben mosolyogva engem nézett. - Remélem most már tényleg elhiszed, hogy amit irántad érzek, az nagyon is komoly!
Könnyes szemmel néztem fel rá.
- Istenem Harry.  Még soha senki nem tett értem ilyesmit! Annyira szeretlek! - mondtam, majd megcsókoltam. - És ez a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam! Beleértve téged is. - majd ismét megcsókoltam, és a jelenlévők tapsolni kezdtek.
Egész nap koriztunk, a végére én is egész jól belejöttem. Rengetegett nevettem, főleg amikor Harry elkezdett hülyéskedni.

  

Kétség kívül mindenki minket nézett. Nem csak azért, mert Harry Styles volt ott, hanem azért is mert borzasztó hangosan nevettünk. Kitaláltam, hogy mi lenne ha fogóznánk, így elkezdtem kergetni Harry-t, de a második körben amikor utolértem elesett, én pedig ráestem. Mindkettőnkből kitört a nevetés, és a legjobb az egészben, hogy az okát nem tudtuk.
Miután nehezen felálltunk, kimentem a pálya szélére inni, őt pedig néhány lány letámadta. Beszélgettek vele, és képet is készítettek. Az egyik lány kérdezett valamit Harry-től, mire ő rám mutatott. Zavaromban csak intettem egyet és mosolyogtam. Ahogy néztem őket, elgondolkoztam, hogy mekkora mázlista vagyok. És nem, nem csak azért, mert Harry Styles, a One Direction szívtiprója a barátom. Ha nem az lenne aki, akkor is szeretném. Nem azért szeretem, mert híres, hanem azért, hogy mekkora szíve van, hogy mennyire kedves és aranyos tud lenni, na meg persze hülyülni is tud. Ilyen boldog, mint amilyen mellette vagyok, még soha nem voltam. Soha senki nem tett ilyesmit értem. Joey soha nem vitt el korizni, és nem lógatott le egy hatalmas leplet sehonnan, hogy kilenc nyelven a tudtomra adja, szeret. És nem utolsó sorban, soha nem éreztem még magam ennyire biztonságban. Hihetetlen érzés az, hogy tudod, hogy bármi van, van aki melletted áll, fogja a kezed és támogat. És nekem mindez Harry mellett megadatik...

A nap végén, hangosan nevetve értünk haza, a többiek a nappaliban tévéztek. Köszöntünk nekik, majd felmentünk a szobánkba. Harry becsukta mögöttünk az ajtót, majd leült az ágyra, én pedig beleültem az ölébe. Két kezemmel átkaroltam a nyakát, lábaimat pedig a dereka köré fontam.
- Köszönöm a mai napot! Fantasztikus volt! Soha nem voltam még ennyire önfeledten boldog! - mondtam, majd megcsókoltam.
- Örülök, hogy jól érezted magad. - mondta két csók között. Miután abbahagytuk a csókot, homlokát az enyémnek döntötte. - És én is köszönöm az ajándékot. Most már akkor elhiszed, hogy szeretlek? Hogy mindennél jobban szeretlek?
- De még mennyire hogy el! - mosolyogtam. - És én is szeretlek, mindennél jobban szeretlek Harry.

-----------------------------------------------------------------
Halihó!
Először is, bocsánat a sok késésért! Nagyon sajnálom hogy két hétre eltűntem, de most itt vagyok!
Nos, remélem tetszett a fejezet! Én, mint minden fejezetet, ezt is imádtam írni! Ha olvastátok, hagyjatok nyomot magatok után, kommenteljetek, pipáljatok, iratkozzatok fel. :)
All the love, M
 Előzetes: 21. Utazás
"-Anyu, apu, Gemma, ő itt Sarah, a barátnőm. - mutattam be megszeppent barátnőmet a családomnak. Anyu, mint mindenkit, hatalmas örömmel fogadott és rögtön puszival és öleléssel köszöntötte Sarrie-t. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, majd a nevelőapámra néztem, aki két égbe mutató hüvelykujjával fejezte ki örömét. Bezzeg Gemma! ..."

6 megjegyzés:

  1. Istenem ha van aranyos... :) ezt is imádtam olvasni mint a többit. Legjobb vagy♥

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett! <3
    Köszönöm. :)
    Nálad nem jobb <3
    All the love, M

    VálaszTörlés
  3. Fú testvér ez aztáán...
    Na figyuka 3 dolog amit mondok:
    1.:Ha abbahagyon kinyírlak!
    2.:Ha azt mondod ennyi volt:Kinyírlak!
    3.:Ha csak az első kettő eggyike is megfordul a fejedben(találd ki) :
    Megverlek szívlapáttal! Értjük egymást???
    Enny lett volna testvér én még mindig imádlak vagy talán jobban ♥^
    Ezer csók testvér:Muszi
    U.I:
    Előtört a terrorista énem :p

    VálaszTörlés
  4. Érzékelem te terrorista állat xD
    Köszönöm, hogy írtál, sokat jelent számomra.
    Love my sister <3
    All the love, M

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Jesszus, de aranyos lett! Őszintén szólva, ezt az egy részt olvastam el, de az biztos, hogy neki fogok állni olvasni az elejétől kezdve, mert valami nagyszerű a történet. :)
    Várom a folytatást! :)
    All the love
    Bay.

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat, el sem hiszed mennyire jólesnek! Igyekszem a legjobbat kihozni a történetből ;)
    Köszönöm, hogy velem tartasz ♥
    All the love, M

    VálaszTörlés