15. fejezet: Lebuktunk?

 

15. Lebuktunk?

~ https://www.youtube.com/watch?v=_kqQDCxRCzM ~

~ Harry ~

Úgy érzem, én vagyok a legboldogabb ember a világon. Sarrie végre velem van, és legnagyobb meglepetésemre bevallotta, hogy ő is szeret engem. Persze azért kicsit nehéz is, mivel a srácok még nem tudják, így nem mehetek oda percenként hogy megöleljem vagy megcsókoljam, és ez így eléggé nehéz nekem. Azért lopva mindig a közelében voltam, és hozzá értem már csak azért is mert, tudom, hogy ezzel bosszantom. Olyankor gyilkos tekintettel néz rám, de nem kell sok és átveszi a tűz helyét a szeretet.

- Gyerekek, én most bowlingozni akarok! - mondta Louis.

- Te hülye, vasárnap egyetlen B. klub sincs nyitva! - mondta Liam.

- Neeem baaaj. - mondta Lou.

- Rosszat sejtek. - szólalt meg mellőlem Sarrie. - Ugye nem élő bowlingozni akarsz?

- De-de. És van egy jó hírem számotokra lyányok! Ti lesztek a bábúk! - közölte.

-  Azt már nem! - válaszoltunk egyszerre Niall-el, a lányok védelmére kelve.

- Ööö...oké, akkor nem. - mondta Lou.

- Megyek hozok inni. - mondta Sarrie.

- Segítek. - álltam fel.

Amint kiértünk a konyhába, mohón lecsaptam Sarah ajkaira. Szerencsétlennek még reagálni sem volt ideje, de nem is vette zokon. Felemeltem, majd felültettem a konyhapultra, de mindeközben egy percre sem váltunk el.

- Most amúgy smacizni jöttünk ki, vagy inni? - kérdezte pár perc után.

- Én csak miattad. Bébi.

- Minek neveztél? - kérdezte.

- Bébi. Te vagy az én Bébim. - vigyorogtam, majd újra megcsókoltam.

- Akkor te meg a Göndörkém leszel. - mondta két csók között.

- Megegyeztünk Bébi. - majd éreztem, ahogy belemosolyodik a csókunkba.

- Harrryy, gyertek már, szomjas vagyok! - hallottuk Alice hangját, és egy perc alatt rebbentünk szét, én a konyha másik felébe ugrottam, Sarrie pedig le a konyhapultról, és a tálakkal kezdett vesződni.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte.

- Viszünk chipset is. - mondtam.

- A hűtőből? - kérdezte.

- Ja nem. Onnan üdítőt. - mondtam zavartan, és egy percen belül már vagy századjára túrtam barna loboncomba. Alice egy ideig még furcsán méregetett minket, majd hátat fordított és visszament.

- Ez most necces volt. - mondta Sarrie. Odajött hozzám és átölelte a nyakam.

- Ugye? De épp ez volt benne a jó. El kéne nekik mondani. A végtelenségig nem lehet titkolni, mert abba beledöglök. - mondtam.

- Ne, vagyis, ne még... - a szemeibe nézve félelmet láttam. Felkaptam az üdítőket és bevittem, majd visszamentem a konyhába Sarah-hoz. Kézen fogtam és elindultam vele ki, a nappaliba. Éreztem, hogy ki akarja szabadítani a kezét az enyémből, de nem hagytam neki.

- Srácok. - mondtam, mire négy kíváncsi szempár fordult felénk, és mind a négy el is kerekedett összekulcsolt kezeink láttán. - Van egy kis bejelenteni valónk Sarrie-vel.

  

~ Sarah ~

- Szóval, Sarah meg én...együtt vagyunk. - mondta ki Harry a végzetes szavakat. Mindenki csendben volt, így már úgy éreztem még így lehajtott fejjel is kínos. Aztán Alice sikítva rohant felém és Harry nyakába ugrott.

- Na végre te barom, hogy bevallottad neki. Ez rád is vonatkozik bogaram. - mondta előbb Harry-nek, majd nekem. Aztán a fiúk is, mind a hárman jöttek és megöleltek, egyszerre, majd' megfulladtam ez nem kérdés.

- De hát, én...én azt hittem hogy megutáltok majd, meg...meg nem tudom. - mondtam hitetlenül.

- Te kis hülye, már miért utálnánk meg? Tudod milyen szar volt Harry savanyú képét nézni? - ölelt át Niall.

- Így legalább már jobb ránézni. Nem olyan mint egy csődtömeg. - mondta Liam.

- Köszi haver, én is szeretlek. - mondta Harry nevetve.

- Vigyázz rá. - súgta Louis a fülembe miközben átölelt. - És szeresd nagyon.

- Az lesz. - mondtam mosolyogva.

- Akkor most már hivatalosan is jártok? - kérdezte Al mosolyogva.

- Most már legálisan. - húzott magához Harry a derekamnál fogva.

- Mi az hogy legálisan? - kérdeztem.

- Most már ők is tudják. - intett a fejével a srácok felé. - Ergo: legális. - nem szóltam semmit, csak a tenyerembe temettem az arcom.

- Joey engedj el! Kérlek! - sikítottam.

- Aha persze. Majd ha fagy! Most szépen velem jössz!

- NEM!

- De! - ordította, majd a hajamnál fogva húzott maga után.

- Harryyy!! - sikítottam kétségbe esetten miközben Joey kivonszolt az udvarra.

- Most pedig, itt a vége, te rohadt ribanc! - mondta, majd a pisztoly rám szegezte, és meghúzta a ravaszt. Éreztem ahogy elszáll belőlem a lélek. Lassan a földre rogytam. A pulzusom lassult, a tekintetemet könnyek homályosították el. De nem a fájdalomtól sírtam. Hanem attól, hogy mielőtt végleg elhagytam volna ezt a világot, Harry szomorú, könnyben úszó smaragd tekintetét láttam...

- Ne!! - riadtam fel. Csak álom volt. Csak egy rossz álom.

- Mi a baj? - kérdezte Harry aggodalommal a szemében.

- Rosszat álmodtam. Joey...megtámadott...aztán, aztán lelőtt...és te pedig sírtál...

- Sss. Minden oké, csak álmodtad. - mondta nyugtatóan, majd puszit nyomott a hajamba. Visszahúzott az ágyba, majd miután hozzá bújtam, szorosan átölelt.

- Ugye nem jön vissza? - kérdeztem.

- Nem. Ma szóltam a rendőrségnek. Már keresik. Most aludj, oké?

- Harry?

- Hm?

- Ugye te soha nem hagysz el? - kérdeztem. Kérdésem meglephette, mert csak kis idő után válaszolt.

- Soha. Szeretlek, és soha nem hagylak és és nem hagyom, hogy bárki is bántson. - majd puszit nyomott a hajamba.

Reggel az esőcseppek sűrű koppanására ébredtem. Londonban ez ugye nem meglepő. Odaálltam az ablakhoz, és a szakadó esőt bámultam.

  

Visszanéztem az ágyra, ahol Harry még békésen szuszogott. Ahogy néztem, hogyan alszik, eszembe jutott az álmom, hogy hogy viselkedett, mielőtt meghaltam. Sírt. Vajon tényleg sírna? Önkénytelenül is elmosolyodtam, mert bennem van a tudat, hogy ő már az enyém.

- Mázlista Styles. Te nem kelsz fel a viharra. - suttogtam, majd tovább bámultam az esőt. Boldog voltam. Úgy érzem, ez így is marad, Harry mellett boldog lehetek. Ő vigyázni fog rám. Nem úgy mint Joey, aki nem csak ivott de drogozott is.És nem mellesleg vert is.

Gondolatmenetemből a derekamat átölelő két erős kar, és göndör fürtök érintése a nyakamon ébresztett fel.

- Jó reggelt Bébi. - mondta Harry, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Reggelt Göndör. - hátamat nekidöntöttem csupasz mellkasának, és egy darabig csak így álltunk és öleltük egymást.

- Megyek zuhanyozni. - mondta.

- Oké.

Mialatt zuhanyzott, a telefonján megszólalt az ébresztő. Odasétáltam, majd kikapcsoltam az ébresztést, aztán megláttam a háttérképét. Mi voltunk rajta, ahogy Harry átölel. Ez a kép tegnap készülhetett, de vajon mikor?

 

- Hát persze! Legális szerelem! - jutott eszembe és elmosolyodtam. Milyen cuki már, hogy ez a háttere. Istenem, de szeretem az én Göndörkémet.

--------------------------------------------------------------------------

Hello mindenki!

Először is: bocsi a sok késésért, de az előző héten alkalmam nyílt merengeni az életemen, amit ki is használtam...de nem ez a lényeg.

Másodszor: az előző részhez 3 komi érkezett és 60 felett van a megtekintések száma. Hihetetlenek vagytok, és hihetetlenül imádlak titeket! <3 Köszönöm.

Harmadszor: Tudom, nagyon rövid lett, de szerintem cuki. És nem akartam olyan sok eseményt egybe sűríteni. Remélem tetszett. Hagyj nyomot magad után ;)

És, közeledünk a történet végéhez. Szavazzatok oldalt a II. évadról!

All the love, M

Előzetes: 16. Are you with me...

" - Mondtam már hogy kibaszott cukik vagytok? - kérdezte Al.

- Köszi. - nevettem. Soha nem hittem volna, hogy Harry a barátom lesz. És azt sem, hogy a srácok nem ellenzik. És Harry...soha nem voltam még ilyen boldog. A tudat, hogy számítok neki, és hogy mennyire szeret, amit ki is mutat...fantasztikus..."