1.rész: Sarah az enyém!

 

1. rész: Sarah az enyém!

~ https://www.youtube.com/watch?v=ZKAM_Hk4eZ0 ~

~Harry~

Sok-sok évvel ezelőtt, nevezetesen 3 évvel ezelőtt (csakhogy poénos legyek) a szomszédomba költözött egy lány, Sarah Baker, aki egy gyönyörű teremtés, és nem mellesleg a pasija egy faszfej.

Nem tudom, hogy képes Sarah azzal a seggfejjel lenni, én már legszívesebben agyonvertem volna szívlapáttal, de hát az én vagyok. Aztán befele menet megtorpantam, mert meghallottam egy ismerős hangot és egy ismerős dallamot.

,,Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád
Hol felkötötték a hármak gyilkosát"

Ezt a hangot ezer közül is megismerném. Nem csak szép, még a hangja is gyönyörű. Kész főnyeremény egy magamfajta fiúnak! Csakhogy ő soha nem szeretne engem.

,,Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk."

Mindig is nagy Éhezők Viadala fan volt, a drágalátos Joey ezt sem tudja, és ez a kedvenc dala. Még én fordítottam le neki, és én tanítottam meg neki. Az volt életem legjobb egy hete.

- Kezdjek el féltékeny lenni Jennifer Lawrence-re? - kérdeztem.

- Jézusom Harry, megijesztettél. Nagyon! - mondta mosolyogva. Ó az a mosoly. - Nem, isten ments! Még mindig ti vagytok a legjobbak Hazza! Hol vannak a többiek?

- Niall Lizzy-vel, Liam az edzést imitál, Louis, nos ő fogalmam sincs hogy hol van, szerintem hülyül a parkban. Én meg mehettem boltba, mert ma én vagyok a soros a főzésben.

- És mi lesz az ebéd?

- Szerintem ebből csak vacsora lesz! - mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat.

- Öhm...mennyit hallottál a dalból? - alsó ajkát beharapva kérdezte.

- Nyugodj meg, az egészet.

- Jaj ne. - nevetett kínosan. - Sajnállak, de nem tudom kifizetni az orvost.

- Nem kell orvos. Mit csinálsz ma?

- Hát semmit. - mondta, majd gondolkodott. - De szerintem megyek segíteni neked főzni.

Ezen megint jót nevettünk.

Igazából a kaja isteni lett, hála Serrie-nek, a fiúk is hazaértek, együtt volt a banda, jókat röhögtünk, főleg Louis-on.

- Amikor jöttem haza, akkor pont énekeltél. Énekeld már el a srácoknak azt a dalt! - mondtam Serrie felé fordulva.

- Nem, nem igazán szeretek énekelni.

- Ez hazugság! - üvöltötte Lou a konyhából-

- Sarah, ha Harry-t kibírtuk akkor amikor nem volt hangja, téged is kibírunk! - mondta Liam.

- Hé! - szóltam közbe röhögve.

- Naa énekelj már! Olyan rég énekeltél velünk! - mondta Niall.

- Légyszi. - néztem rá most már én is. Ha mindent el tudnék intézni egy nézéssel, de jó lenne!

- Na jó. De nem fizetem az orvost! - mondta.

Niall a kezébe vette a gitárját, lefogta a kezdő akkordot, majd megpengette akusztikus gitárja húrjait és megadta Sarah-nak a kezdő hangot, hogy könnyebben elkezdhesse. És akkor Sarah el is kezdte:

,,Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád,
ahol felkötötték a hármuk gyilkosát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol azt mondtam fussunk és miénk a világ.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk."

Aztán elmosolyodott, mire elkezdtem én is énekelni a következő sorokat.

 
,,Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád."

Bekapcsolódott Niall, Lou és Liam is. Így már mindannyian énekeltünk. Fantasztikus volt.

,,Mire felkötötték a hármuk gyilkosát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád.

hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk."

- Mégis mi a fasz folyik itt??? - érkezett meg Joey.

- Szia édesem! - ugrott fel mellőlem Sarah. Valami fura volt abban, ahogy viselkedik akkor amikor Joey is köztünk van. - Egyedül voltam otthon, és a fiúk áthívtak, hogy ne legyek magányos, így elütöttük az időt. - Nem ez volt az igazság, nem értem miért nem mondja el sosem az igazat.

- Valami problémád van? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem semmi. - felelte flegmán. - Csupán tudni akarom hol van a barátnőm! Miért nem mondtad hova mész? MI?? - kérdezte ordítozva Sarah-tól.

- Én nem.. - mentegetőzött Sarrie.

- Mi az hogy nem?? Válaszolj!

- Ne merészelj így beszélni Sarah-val! - üvöltöttem Joey-val. - Sarah felnőtt nő, nem tartozik számadással, hogy merre megy, kivel és miért!

- Tévedsz fürtös!! Sarah az enyém!! Tudni akarom, hogy milyen seggfejekkel megy akárhová is!!

- Minek neveztél?

- Harry ne!! - kiáltotta Sarrie, gondolom látta, hogy ütésre emelem az öklöm. Belém karolt, és félre vont - Hagyd, nem ér annyit. - mondta könnyes szemmel.

- De nem! Sarrie nem bánhat így veled!! - mondtam, majd ismét megindultam Joey felé, aki azóta is üvöltött Sarah-nak.

- Harry fejezd be!! - fogtak la a srácok. Louis kapcsolt elsőnek, ő lépett oda elsőnek, majd Niall is jött. Így már ketten fogtak le, nehogy szétverjem azt a faszfejt!!

- Hazza, figyelj! Harry! - üvöltött az arcomba Liam. - Harry, figyelj rám. Elment! Sarah elment, hazament! Oké? Nyugi!

Csak most láttam, Sarah még visszanézett az ajtóból, de ez egészen idáig nem jutott el az agyamig.

 

Leroskadtam a kanapéra, és csak a semmibe meredtem. Louis biztatóan megszorította a vállamat. Ő tudja. Már biztos tudja. Valamikor úgyis elmondom majd neki. Valamikor...

Niall újra megpengette a kezdő akkordot, így négyen énekeltük a lemaradt versszakot:

,,Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
Kössük nyakunkra a remény (halál) nyakláncát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk."